BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20130331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20131027T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20130721T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20130721T235500
DTSTAMP:20260809T141633
CREATED:20130715T104622Z
LAST-MODIFIED:20130715T104622Z
UID:2092-1374364800-1374450900@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2013. július 21.
DESCRIPTION:Jeremiás siralmai 1. fejezet \n 1Jaj\, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett\, mint az özvegy. Nagy volt a népek között\, úrnő a tartományok között\, de kényszermunkássá lett! 2Sírva sír az éjszakában\, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül\, akik szerették\, barátai mind hűtlenné lettek\, ellenségeivé váltak.  3A nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Júda. Ott lakik a pogányok között\, de nem talál nyugodt helyet. Üldözői mind utolérik nyomorúságában. 4Gyászolnak a Sion útjai\, nincs\, aki ünnepekre járjon. Kapui mind elpusztultak\, papjai sóhajtoznak. Szüzei szomorkodnak\, neki csak keserűsége van! 5Elnyomói fölülkerekedtek\, ellenségei jólétben élnek. Az ÚR szomorította meg sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek elnyomóik előtt. 6Odalett Sion leányának minden ékessége. Vezérei olyanok lettek\, mint a szarvasok\, amelyek nem találnak legelőt: erőtlenül mentek üldözőik előtt. 7Visszagondol Jeruzsálem nyomorúsága és hontalansága idején arra\, hogy milyen jó dolga volt az elmúlt időkben. De népe ellenség kezébe esett\, és nem volt segítője\, csak nézték ellenségei\, és nevettek romlásán. 8Sokat vétkezett Jeruzsálem\, beszennyezte magát. Volt tisztelői mind lenézik\, mert látták gyalázatát. Ő maga is sóhajtozott\, és elfordult. 9Ruhája szegélye piszkos; nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt\, nincs vigasztalója. Nézd\, URam\, milyen nyomorult vagyok\, milyen fölfuvalkodott az ellenség! 10Kinyújtotta kezét az ellenség Sion minden drága kincsére. Látnia kellett\, amint bementek szentélyébe azok a népek\, akikről azt parancsoltad: Nem mehetnek be gyülekezetedbe!  11Az egész nép sóhajtozik\, kenyeret keresgélnek\, odaadják értékeiket ennivalóért\, hogy föléledjenek. Nézd\, URam\, és lásd meg\, mennyire lenéznek minket! 12Mindnyájan\, akik erre jártok\, nézzetek ide\, és lássátok: Van-e oly fájdalom\, mint az én fájdalmam\, amelyet nekem okoztak\, amellyel megszomorított az ÚR izzó haragja napján?! 13A magasból tüzet bocsátott csontjaimba\, és eltiport engem. Hálót feszített ki lábaim elé\, és hanyatt ejtett engem. Elhagyottá tett\, beteggé naphosszat. 14Számon tartotta vétkeimet\, összefonódtak kezében\, és nyakamra csavarodva megrendítették erőmet. Olyanok kezébe adott az Úr\, akiknek nem tudok ellenállni. 15Félredobta hőseimet mind mellőlem az Úr. Kitűzte azt a napot\, melyen összetörte ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.  16Ezek miatt sírok én\, szemem könnybe lábadt\, mert messze van vigasztalóm\, aki engem föléleszthetne. Fiaim odalettek\, oly erős az ellenség. 17Sion kinyújtja a kezét\, de nincs vigasztalója. Az ÚR rendelt elnyomókat mindenünnen Jákób ellen. Jeruzsálemre úgy tekintettek\, mint egy tisztátalanra. 18Igazságos az ÚR\, mert szembeszálltam parancsával. Halljátok meg mind\, ti népek\, és lássátok fájdalmamat: szüzeim és ifjaim fogságba mentek. 19Hívtam azokat\, akik szerettek\, de ők cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban\, amikor ennivalót keresgéltek\, hogy föléledjenek. 20Nézd\, URam\, milyen nyomorult vagyok\, belsőm háborog\, vergődik bennem a szívem\, mert nagyon engedetlen voltam. Ott kint a fegyver öli gyermekeimet\, otthon a halál. 21Hallották\, hogy sóhajtozom\, de nincs vigasztalóm. Minden ellenségem hallotta bajomat\, és örvendezett\, hogy így tettél\, és elhoztad a napot\, melyet kitűztél. Járjanak ők is úgy\, mint én! 22Jusson eléd minden gonoszságuk\, és bánj velük úgy\, ahogyan velem bántál sok vétkem miatt! Bizony\, sokat sóhajtozom\, és beteg a szívem! \nMárk evangéliuma 8. fejezet\, 11-21. versek \n11Kimentek hozzá a farizeusok\, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle\, kísértve őt. 12Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony\, mondom néktek\, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.” 13Ezzel otthagyta őket\, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra. 14De elfelejtettek kenyeret vinni\, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban. 15Jézus figyelmeztette őket\, és így szólt: „Vigyázzatok\, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!” 16Erre tanakodni kezdtek arról\, hogy nincs kenyerük. 17Amikor ezt Jézus észrevette\, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon\, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre\, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? 18Van szemetek\, és mégsem láttok\, fületek is van\, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?  19Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek\, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Így feleltek: „Tizenkettőt.” 20“És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek\, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Ezt mondták: „Hetet.” 21Erre Jézus újra megkérdezte: „Még mindig nem értitek?” \nOlvasandó még: Zsoltárok könyve 52. fejezet \n1A karmesternek: Dávid tanítókölteménye\, 2abból az időből\, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment\, és jelentette neki\, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett.  3Mit dicsekszel gonoszságoddal\, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! 4Romlásomra törsz\, te cselszövő! Nyelved olyan\, mint az éles borotva. 5A rosszat szereted\, nem a jót\, a hazugságot\, nem az igaz beszédet. (Szela.) 6Szeretsz bántó szavakat mondani\, álnok a nyelved. 7Össze is tör téged az Isten végleg\, megragad\, kiránt sátradból\, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.) 8Látják ezt az igazak és félnek\, rajta meg nevetni fognak. 9Ez az az ember – mondják -\, akinek nem kellett Isten oltalma\, hanem nagy gazdagságában bízott\, és a megrontásban volt erős. 10De én olyan vagyok\, mint a viruló olajfa\, Isten házában lehetek\, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.  11Hálát adok neked mindenkor\, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem\, mert jó vagy híveidhez.
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2013-julius-21/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR