BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20130331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20131027T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20130604T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20130604T235500
DTSTAMP:20260809T194711
CREATED:20130531T101641Z
LAST-MODIFIED:20130531T101641Z
UID:1921-1370304000-1370390100@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2013. június 4.
DESCRIPTION:Ézsaiás próféta könyve 37. fejezet 1-20. versek \n1Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket\, megszaggatta ruháját\, zsákruhát öltött\, majd bement az ÚR házába. 2Azután elküldte Eljákimot\, a palota felügyelőjét\, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához\, Ámóc fiához. 3Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak\, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap\, mint amikor a gyermek az anyaméh szájáig jut\, de nincs erő a szüléshez!  4Talán meghallja Istened\, az ÚR a kincstárnok szavait\, akit ide küldött ura\, az asszír király\, hogy gyalázza az élő Istent\, és talán megbünteti Istened\, az ÚR azokért a szavakért\, amelyeket meghallott! Imádkozz a még meglevő maradékért!  5Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz\, 6így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől\, amelyeket hallottál\, amelyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! 7Íme\, én olyan lelket adok bele\, hogy hírt hallva\, visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el. 8A kincstárnok visszatért\, de az asszír királyt már Libna ellen harcolva találta\, mert meghallotta\, hogy elvonult Lákisból. 9Az asszír király ugyanis azt hallotta\, hogy Tirháká\, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta\, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10Mondjátok meg Ezékiásnak\, Júda királyának: Ne engedd\, hogy rászedjen téged Istened\, akiben bízol\, azt gondolva\, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11Hiszen te is hallottad\, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban\, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? 12Megmentették-e más népek istenei azokat\, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt\, Recefet és Eden fiait\, akik Telasszárban voltak?  13Hol van Hamát királya\, Arpád királya és Szefarvaim városának a királya\, meg Héna és Ivvá? 14Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből\, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába\, kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt\, 15és így imádkozott Ezékiás az ÚRhoz: 16Seregek URa\, Izráel Istene\, aki a kerúbokon ülsz! Egyedül Te vagy a föld minden országának Istene! Te alkottad az eget és a földet.  17URam\, hajtsd hozzám füledet\, és hallgass meg! URam\, nyisd ki szemedet\, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét\, aki azért küldte ide ezt az embert\, hogy gyalázza az élő Istent!  18Igaz\, URam\, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. 19Isteneiket tűzbe vetették\, mert azok nem is voltak istenek\, hanem csak emberi kéz alkotásai\, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket.  20De most te\, URunk\, Istenünk\, szabadíts meg bennünket az ő kezéből\, hadd tudja meg a föld minden országa\, hogy te vagy egyedül az ÚR!   \nApostolok cselekedeteiről írott könyv 20. fejezet 17-38. versek \n17Milétoszból azután elküldött Efezusba\, és magához hívatta a gyülekezet véneit. 18Mikor azok megérkeztek hozzá\, így beszélt hozzájuk: „Ti tudjátok\, hogy az első naptól fogva\, amelyen Ázsia tartományába léptem\, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal\, könnyek és megpróbáltatások között\, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. 20Semmit sem hallgattam el abból\, ami hasznos\, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21Bizonyságot tettem zsidóknak is\, meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban\, Jézusban való hitről. 22És most\, íme\, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe\, és hogy mi ér ott engem\, nem tudom; 23csak azt tudom\, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz\, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24De én mindezekkel nem gondolok\, sőt még az életem sem drága\, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot\, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam\, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.  25És most tudom\, hogy közületek\, akik között jártam\, az Isten országát hirdetve\, többé nem látja arcomat senki. 26Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon\, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27Mert nem vonakodtam attól\, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. 28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra\, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek\, hogy legeltessétek az Isten egyházát\, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29Tudom\, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek\, akik nem kímélik a nyájat\, 30sőt közületek is támadnak majd férfiak\, akik fonák dolgokat beszélnek\, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Vigyázzatok azért\, és emlékezzetek arra\, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. 32Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket\, aki felépíthet benneteket\, és örökséget adhat nektek a szentek között.  33Senkinek ezüstjét\, aranyát vagy ruháját nem kívántam\, 34sőt ti jól tudjátok\, hogy a magam szükségleteiről\, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35Minden tekintetben megmutattam nektek\, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni\, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni\, mint kapni.”  36Miután ezeket elmondta\, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak\, Pál nyakába borultak\, és csókolgatták őt. 38Különösen azon a szaván szomorodtak el\, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2013-junius-4/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR