BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20140330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20141026T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20140111T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20140111T235500
DTSTAMP:20260808T233234
CREATED:20140102T164808Z
LAST-MODIFIED:20140102T164808Z
UID:2600-1389398400-1389484500@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2014. 01. 11.
DESCRIPTION:1Sám 9\n1 Volt egy benjámini származású tehetős ember Benjáminban\, akinek Kís volt a neve\,\nAbiélnek a fia\, aki Cerór fia\, aki Bekórat fia\, aki Afíah fia volt. 2 Volt neki egy Saul nevű fia\, szép ifjú. Nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasabb volt az egész népnél. 3 Egyszer elvesztek Kísnek\, Saul apjának a szamarai. Kís ezt mondta a fiának\, Saulnak: Végy magad mellé egy legényt\, indulj útnak\, és keresd meg a szamarakat! 4 Bejárták Efraim hegyvidékét\, és bejárták Sálisá földjét\, de nem találták meg. Majd bejárták Saalim földjét\, de ott sem voltak. Végül bejárták Benjámin földjét\, de nem találták meg. 5 Amikor Cúf földjére értek\, ezt mondta Saul a vele levő legénynek: Gyere\, menjünk vissza\, különben apám értünk fog már aggódni\, nem a szamarakért. 6 De ő így felelt neki: Nézd\, az Isten embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert\, mert minden beteljesedik\, amit mond. Menjünk el hozzá\, talán meg tudja mondani nekünk\, hogy melyik úton menjünk. 7 Saul ezt mondta legényének: Jól van\, menjünk\, de mit viszünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából\, és nincs mit vinnünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? 8 A legény megint válaszolt Saulnak: Nézd\, van nálam egy negyed ezüstsekel. Odaadom az Isten emberének\, hogy mutassa meg nekünk az utat. 9 Azelőtt ezt mondták Izráelben\, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek\, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek\, azt régebben látónak hívták. 10 Akkor ezt mondta Saul a legénynek: Jól beszélsz! Gyere\, menjünk! Elmentek tehát abba a városba\, ahol az Isten embere lakott. 11 Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba\, leányokkal találkoztak\, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket: Itt van-e a látó? 12 Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen\, éppen itt van! Csak siess\, mert ma érkezett a városba\, hiszen ma áldozati lakomája lesz a népnek az áldozóhalmon. 13 Ha bementek a városba\, még ott találjátok\, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra\, mert nem eszik addig a nép\, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot\, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek föl\, most ott találjátok! 14 Fölmentek tehát a városba. Éppen beérkeztek oda\, amikor jött velük szembe kifelé Sámuel\, hogy fölmenjen az áldozóhalomra. 15 Az ÚR pedig ezt jelentette ki Sámuelnek egy nappal Saul érkezése előtt: 16 Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek\, Izráelnek a fejedelmévé\, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát\, mert feljutott hozzám a kiáltásuk. 17 Amikor Sámuel meglátta Sault\, ezt mondta neki az ÚR: Ez az az ember\,\nakiről azt mondtam neked\, hogy ő fog uralkodni népemen. 18 Saul pedig Sámuelhez\nlépett a kapu alatt\, és megkérdezte: Mondd meg nekem\, hol van itt a látó háza? 19 Sámuel így felelt Saulnak: Én vagyok a látó. Menj föl előttem az áldozóhalomra\, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak\, és azt is megmondom neked\, amin gondolkozol. 20 A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj\, mert\nmegkerültek. Különben is kié mindaz\, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé! 21 Saul azonban így felelt: De hiszen én benjámini vagyok\, Izráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám? 22 Sámuel azonban fogta Sault és a legényét\, bevezette őket az áldozati tor helyére\, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között\, akik mintegy harmincan voltak. 23 A szakácsnak pedig ezt mondta Sámuel: Add ide azt a darabot\, amelyet odaadtam neked\, és amelyről azt mondtam\, hogy tedd félre. 24 A szakács elővette a combot és ami hozzá tartozott\, és odatette Saul elé. Sámuel pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé\, és egyél\, mert erre az alkalomra tartogattuk neked\, amikor meghívtam a népet. És Saul együtt evett azon a napon Sámuellel. 25 Majd lementek az áldozóhalomról a városba\, és a háztetőn beszélgetett Sámuel Saullal. 26 De korán fölkeltek\, mert amikor hajnalodni kezdett\, fölkiáltott Sámuel Saulnak a háztetőre: Kelj föl\, el akarlak bocsátani! Saul fölkelt\, és ketten Sámuellel együtt kimentek az utcára. 27 És amikor leértek a város végére\, ezt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek\, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg\, hogy elmondjam neked az Isten beszédét. \nMáté evangéliuma\nMt 6 25-34\n25 “Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért\, hogy mit egyetek\, és mit igyatok\, se testetekért\, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál\, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek\, nem is aratnak\, csűrbe sem takarnak\, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat\, hogyan növekednek: nem fáradoznak\, és nem fonnak\, 29 de mondom nektek\, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy\, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező füvét\, amely ma van\, és holnap a kemencébe vetik\, így öltözteti az Isten\, nem sokkal inkább titeket\, kicsinyhitűek?” 31 “Ne aggódjatok tehát\, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja\, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek először az ő országát és igazságát\, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért\, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2014-01-11/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR