BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20140330T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20141026T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20140125T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20140125T235500
DTSTAMP:20260808T215020
CREATED:20140113T165312Z
LAST-MODIFIED:20140113T165312Z
UID:2635-1390608000-1390694100@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2014. január 25.
DESCRIPTION:Sámuel első könyve  \n1Sám 20 \n1 Dávid ezután elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból. Elment\, és ezt mondta Jónátánnak: Mit követtem el\, mi az én bűnöm\, mi az én vétkem apáddal szemben\, hogy az életemre tör? 2 Ő azt felelte neki: Semmiképpen sem fogsz meghalni! Hiszen nem tesz apám semmit sem\, amit föl ne tárna előttem. Miért titkolná el apám előlem éppen ezt a dolgot? Az nem lehet! 3 De Dávid meg is esküdött\, és ezt mondta: Jól tudja apád\, hogy te jóindulattal vagy hozzám\, ezért azt gondolta: Ne tudja meg ezt Jónátán\, mert elszomorodik. De az élő ÚRra és a te életedre mondom\, hogy csak egy lépés választ el a haláltól. 4 Jónátán így felelt Dávidnak: Amit csak kívánsz\, megteszem érted! 5 Azután Dávid ezt mondta Jónátánnak: Nézd\, holnap újhold lesz\, és nekem az étkezésnél ott kellene ülnöm a király mellett. Engedj el engem\, hadd rejtőzzem el a mezőn holnapután estig. 6 Ha nagyon kérdezősködik utánam apád\, ezt mondd: Engedélyt kért tőlem Dávid\, hogy hazaszaladhasson a városába\, Betlehembe\, mert egész nemzetsége most tartja az évenkénti áldozati lakomát. 7 Ha erre azt mondja\, hogy jól van\, akkor békében lehet szolgád. De ha nagyon megharagszik\, abból megtudod\, hogy gonosztettre határozta el magát. 8 Maradj hűséges szolgádhoz\, hiszen te kötöttél szövetséget az ÚR előtt szolgáddal! De ha van bennem valami bűn\, te ölj meg\, miért vinnél apádhoz? 9 De Jónátán ezt felelte: Semmiképpen sem! Ha biztosan megtudom\, hogy elhatározta apám\, hogy végrehajtja rajtad ezt a gonosztettet\, akkor megmondom neked. 10 Dávid megkérdezte Jónátánt: Ki mondja meg nekem\, ha keményen válaszol apád? 11 Jónátán így felelt Dávidnak: Jöjj\, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre. 12 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Az ÚRra\, Izráel Istenére fogadom\, hogy holnap vagy holnapután ilyenkorra kipuhatolom apámtól\, jóakarattal van-e Dávid iránt; és ha nem\, akkor elküldök valakit hozzád\, és megüzenem neked. 13 Úgy segítse meg az ÚR Jónátánt most és ezután is\, hogy megüzenem neked\, ha apám gonoszságot tervez ellened! Akkor elengedlek\, menj el békével. Legyen veled az ÚR\, ahogyan apámmal volt. 14 Ha életben maradok\, bánj velem az ÚR szeretetével\, de ha meghalok\, 15 ne vond meg soha szeretetedet az én házam népétől akkor sem\, amikor az ÚR kiirtja Dávid valamennyi ellenségét a föld színéről. 16 Így kötött Jónátán szövetséget Dávid házával\, tudva\, hogy Dávid ellenségein bosszút fog állni az ÚR. 17 Jónátán ismét megeskette Dávidot\, hogy szeretni fogja őt. Mert ő is egész lelkével szerette Dávidot. 18 Azután ezt mondta neki Jónátán: Holnap újhold lesz\, és kérdezősködni fognak utánad\, mert a helyed üres lesz. 19 Három nap múlva jöjj ide sietve\, és menj arra a helyre\, ahol elrejtőztél a múlt alkalommal\, és tartózkodj az Ezel nevű kő mellett. 20 Én pedig három nyilat lövök arra felé\, mintha célba lőnék. 21 És majd utánuk küldök egy gyermeket: Eredj\, keresd meg a nyilakat! Ha ezt mondom a gyermeknek: Ott vannak melletted a nyilak\, szedd föl azokat! – akkor előjöhetsz\, mert az élő ÚRra mondom\, hogy biztonságban vagy\, és nincs semmi baj. 22 Ha azonban ezt mondom a fiúnak: A nyilak messze előtted vannak! – akkor menj el\, mert az ÚR elküld téged. 23 Abban a dologban pedig\, amit megbeszéltünk egymással\, az ÚR legyen a tanú közöttünk mindörökre. 24 Dávid tehát elrejtőzött a mezőn. És amikor eljött az újhold\, a király asztalhoz ült\, hogy egyék. 25 Leült a király a székére\, mint máskor\, a fal mellett levő székre; vele szembe Jónátán\, Saul mellé pedig Abnér ült\, és Dávid helye üresen maradt. 26 De Saul semmit sem szólt azon a napon\, mert azt gondolta\, hogy történt vele valami\, ezért nem tiszta\, biztosan nem tiszta. 27 Az újhold után következő második napon azonban megint üres maradt Dávid helye\, és akkor ezt kérdezte Saul a fiától\, Jónátántól: Miért nem jött el Isai fia tegnap sem\, ma sem az étkezéshez? 28 Jónátán így felelt Saulnak: Engedélyt kért tőlem Dávid\, hogy elmehessen Betlehembe. 29 Ezt mondta ugyanis: Engedj el engem\, mert áldozati lakomája van nemzetségünknek a városban\, és rám parancsolt a bátyám. Azért\, ha jóindulattal vagy hozzám\, engedd meg\, hogy elmenjek megnézni a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához. 30 Akkor haragra gerjedt Saul Jónátán ellen\, és ezt mondta neki: Te romlott és engedetlen fajzat! Jól tudom\, hogy te Isai fiát pártolod a magad szégyenére és anyád gyalázatára. 31 Mert míg Isai fia él a földön\, nem lesz belőled és a királyságodból semmi. Azért küldj érte\, és hozasd ide hozzám\, mert a halál fia ő! 32 Jónátán azonban így válaszolt apjának\, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el? 33 Erre Saul feléje dobta a lándzsáját\, és át akarta vele ütni. Ekkor megértette Jónátán\, hogy apja elhatározta Dávid megölését. 34 Ezután fölkelt Jónátán az asztaltól izzó haraggal. Nem evett semmit az újhold második napján\, mert bánkódott Dávid miatt\, akit gyalázott az apja. 35 Reggel azután kiment Jónátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időben\, és egy kisgyermek volt vele. 36 Ezt mondta a gyermeknek: Fuss\, keresd meg a nyilakat\, amelyeket kilövök! A gyermek elfutott\, ő pedig úgy lőtt ki egy nyilat\, hogy túlmenjen rajta. 37 Amikor a gyermek arra a helyre ért\, ahova Jónátán a nyilat lőtte\, ezt kiáltotta a gyermek után Jónátán: Messze előtted van a nyilam! 38 Még ezt is kiáltotta Jónátán a gyermeknek: Siess\, fuss\, meg ne állj! A gyermek fölkapta Jónátánnak a nyilát\, és urához ment. 39 A gyermek ugyanis semmit sem értett\, csak Jónátán és Dávid értette a dolgot. 40 Azután odaadta Jónátán a gyermeknek a fegyvereket\, és ezt mondta neki: Eredj\, vidd be a városba. 41 A gyermek elment\, Dávid pedig fölkelt a kő déli oldala mellől\, arcával a földig hajolt\, és háromszor leborult. Azután megcsókolták egymást\, megsiratták egymást\, míg csak Dávid erőt nem vett magán. 42 Akkor ezt mondta Jónátán Dávidnak: Eredj el békességgel\, mert mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: Az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre! \nMáté evangéliuma \nMt 10 29-42 \n29 “Ugye\, a verébnek párja egy fillér\, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? 30 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” 32 “Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt\, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt\, 33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt\, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” 34 “Ne gondoljátok\, hogy azért jöttem\, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem\, hogy békességet hozzak\, hanem hogy kardot. 35 Azért jöttem\, hogy szembeállítsam az embert apjával\, a leányt anyjával\, a menyet anyósával\, 36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját\, mint engem\, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát\, mint engem\, az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét\, és nem követ engem\, nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét\, az elveszti azt\, aki pedig elveszti életét énértem\, az megtalálja azt.” 40 “Aki titeket befogad\, az engem fogad be\, és aki engem fogad be\, az azt fogadja be\, aki elküldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát azért\, mert az próféta\, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért\, mert az igaz\, igaz embernek járó jutalmat kap. 42 Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül\, mert az tanítvány: bizony\, mondom néktek\, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” \n 
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2014-januar-25-2/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR