BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20150329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20151025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20150717T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20150717T235500
DTSTAMP:20260805T092848
CREATED:20150713T121827Z
LAST-MODIFIED:20150713T121827Z
UID:4528-1437091200-1437177300@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2015. július 17.
DESCRIPTION:Mózes második könyve \n2Móz 3 \n1 Mózes pedig apósának\, Jetrónak\, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte\, és eljutott az Isten hegyéhez\, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis\, hogy a csipkebokor tűzben ég\, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek\, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az Úr látta\, hogy odamegy megnézni\, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből\, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról\, mert szent föld az a hely\, ahol állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát\, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban\, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt\, mert ismerem fájdalmukat. 8 Le is szállok\, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre\, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és jebúszi nép helyére. 9 Bizony\, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is\, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz\, vezesd ki népemet\, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én\, hogy a fáraóhoz menjek\, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? 12 De Isten azt mondta: Bizony\, én veled leszek. Ez lesz annak a jele\, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból\, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. 13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz\, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok\, és ők megkérdezik tőlem\, hogy mi a neve\, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok\, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr\, atyáitok Istene\, Ábrahám Istene\, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre\, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj\, gyűjtsd össze Izráel véneit\, és ezt mondd nekik: Az Úr\, atyáitok Istene\, Ábrahám\, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem\, és azt mondta: Számon tartom mindazt\, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek\, 17 és elhatároztam\, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni\, a hettita\, az emóri\, a perizzi\, a hivvi és jebúszi nép földjére\, a tejjel és mézzel folyó földre. 18 És ha hallgatnak a szavadra\, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához\, és ezt mondjátok neki: Az Úrral\, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába\, hogy áldozzunk Istenünknek\, az Úrnak! 19 Én ugyan tudom\, hogy az egyiptomi király nem engedi meg\, hogy elmenjetek\, hanem csak az erőszaknak enged. 20 De kinyújtom a kezem\, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával\, amelyeket véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket. 21 És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban\, úgyhogy amikor eljöttök\, nem jöttök üres kézzel. 22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket\, meg ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra\, és meneküljetek Egyiptomból. \n  \nAz apostolok cselekedetei \nApCsel 21\,27-40 \n27 Amikor végéhez közeledett a hét nap\, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot\, megragadták\, 28 és így kiáltoztak: “Izráelita férfiak\, segítsetek! Ez az az ember\, aki a nép ellen\, a törvény ellen és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit\, sőt még görögöket is hozott be a templomba\, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.” 29 Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt\, és azt hitték\, hogy Pál bevitte a templomba. 30 Felbolydult tehát az egész város\, a nép összecsődült\, Pált megragadták\, kivonszolták a templomból\, és a kapukat azonnal bezárták. 31 Mikor pedig meg akarták ölni\, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez\, hogy az egész Jeruzsálem lázong. 32 Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé\, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat\, abbahagyták Pál ütlegelését. 33 Amint az ezredes odaért\, elfogatta őt\, és megparancsolta\, hogy verjék kettős bilincsbe; majd kérdezősködött\, hogy ki ez\, és mit követett el. 34 De a tömegből ki ezt\, ki azt kiáltotta. Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat\, megparancsolta\, hogy vigyék a várba. 35 Amikor pedig a lépcsőhöz ért\, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt\, 36 mert az egész néptömeg követte\, és kiáltozott: “Végeztesd ki!” 37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba\, így szólt az ezredeshez: “Szabad valamit mondanom neked?” Az megkérdezte: “Hát te tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az az egyiptomi\, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?” 39 Erre Pál így felelt: “Én Tarzuszból való zsidó vagyok\, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek\, engedd meg\, hogy szóljak a néphez.” 40 Miután ő megengedte\, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek\, és amikor nagy csend lett\, héber nyelven így kezdett beszélni:
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2015-julius-17/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR