BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20150329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20151025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20150706T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20150706T235500
DTSTAMP:20260805T113641
CREATED:20150701T074215Z
LAST-MODIFIED:20150701T074215Z
UID:4515-1436140800-1436226900@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2015. július 6.
DESCRIPTION:Mózes első könyve \n1Móz 42 \n1 Jákób látta\, hogy Egyiptomban van gabona\, és azt mondta Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? 2 Majd ezt mondta: Hallottam\, hogy Egyiptomban van gabona\, menjetek el\, és vásároljatok ott gabonát\, hogy életben maradjunk\, és ne haljunk meg! 3 Elment tehát József tíz bátyja\, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. 4 De Benjámint\, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival\, mert azt gondolta\, hogy szerencsétlenség éri. 5 Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt\, akik gabonát vásárolni mentek\, mert éhínség volt Kánaán földjén. 6 József az egész ország kormányzója volt\, ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek\, arccal a földre borultak előtte. 7 Amint József meglátta bátyjait\, azonnal megismerte őket\, de ő nem ismertette meg magát\, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni. 8 József tehát megismerte a testvéreit\, de azok nem ismerték meg őt. 9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra\, amelyeket róluk álmodott\, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok\, azért jöttetek\, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek. 10 De azok így feleltek neki: Nem\, uram\, élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid. 11 Mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk\, sohasem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek\, hogy az ország védtelen részeit megszemléljétek! 13 Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid\, testvérek vagyunk mi\, egy embernek a fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van\, egyikünk pedig nincs meg. 14 De József ezt mondta nekik: Úgy van\, ahogyan mondtam nektek\, kémek vagytok! 15 Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm\, hogy nem távoztok innen\, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! 16 Küldjetek el magatok közül egyet\, hogy hozza ide a testvéreteket\, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára\, igazat beszéltek-e. Mert ha nem\, a fáraó életére esküszöm\, hogy kémek vagytok! 17 És őrizetben tartotta őket három napig. 18 Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek\, ha élni akartok! Hiszen én is félem az Istent! 19 Ha becsületesek vagytok\, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben\, ti pedig menjetek\, vigyetek gabonát házatok éhező népének. 20 Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket\, akkor elhiszem\, amit mondotok\, és nem fogtok meghalni. És úgy cselekedtek. 21 De így beszéltek egymás közt: Bizony\, a testvérünkért bűnhődünk most\, mert láttuk az ő nyomorúságát\, amikor könyörgött nekünk\, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. 22 Rúben megszólalt\, és ezt mondta nekik: Megmondtam nektek\, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen\, de ti nem hallgattatok rám\, és most az ő vérét keresik rajtunk. 23 Nem tudták\, hogy József érti őket\, mert tolmács volt közöttük. 24 Ő pedig elfordult tőlük és sírt. Majd hozzájuk fordult\, és beszélt velük. Azután kivétette közülük Simeont\, és szemük láttára megkötöztette. 25 Akkor megparancsolta József\, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával\, de mindegyiknek a pénzét tegyék vissza a zsákjába\, és adjanak nekik útravalót. Így cselekedtek velük. 26 Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra\, és elmentek. 27 Az egyik kinyitotta a zsákját\, hogy abrakot adjon szamarának az éjjeli szálláson\, és meglátta\, hogy pénze a zsák szájában van. 28 Ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk\, és remegve mondták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?! 29 Amikor megérkeztek apjukhoz\, Jákóbhoz Kánaán földjére\, elmondták neki mindazt\, ami velük történt: 30 Egy ember\, annak az országnak az ura\, keményen beszélt hozzánk\, és úgy bánt velünk\, mintha kémkedni akartunk volna az országban. 31 De mi ezt mondtuk neki: Becsületesek vagyunk\, soha nem voltunk kémek. 32 Tizenketten voltunk testvérek\, apánknak fiai\, de egyikünk nincs meg\, a legkisebb pedig apánknál van Kánaán földjén. 33 Akkor ezt mondta nekünk az az ember\, annak az országnak az ura: Erről tudom meg\, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam\, menjetek el\, és vigyetek gabonát házatok éhező népének\, 34 azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom\, hogy nem kémek vagytok\, hanem becsületes emberek\, visszaadom a testvéreteket\, és szabadon járhattok az országban. 35 Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették\, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták\, apjukkal együtt megijedtek. 36 Apjuk\, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg\, Simeon sincs meg\, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! 37 Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg\, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám\, és visszahozom! 38 De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam\, hiszen a bátyja meghalt\, és ő egyedül maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton\, amelyre indultok\, akkor a bánat miatt juttatjátok ősz fejemet a halottak hazájába. \n  \nAz apostolok cselekedetei \nApCsel 17\,16-34 \n16 Miközben Pál Athénben várta őket\, háborgott a lelke\, mert látta\, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel; a főtéren pedig azokkal\, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele\, akik közül egyesek ezt kérdezték: “Mit akarhat ez a fecsegő mondani?” Mások ezt mondták: “Úgy látszik\, hogy idegen istenségek hirdetője”\, mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták\, az Areopágoszra vitték\, és megkérdezték tőle: “Megtudhatjuk-e\, mi az az új tanítás\, amelyet hirdetsz? 20 Mert\, amint halljuk\, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni\, hogy miről is van szó.” 21 Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket\, mint azzal\, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak. 22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére\, és így szólt: “Athéni férfiak\, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket\, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket\, találtam olyan oltárt is\, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek\, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten\, aki teremtette a világot és mindazt\, ami benne van\, aki mennynek és földnek Ura\, nem lakik emberkéz alkotta templomokban\, 25 nem szorul emberi kéz szolgálatára\, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet\, leheletet és mindent. 26 Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette\, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait\, 27 hogy keressék az Istent\, hátha kitapinthatják és megtalálhatják\, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; 28 mert őbenne élünk\, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony\, az ő nemzetsége vagyunk. 29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk\, nem szabad azt hinnünk\, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz\, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. 30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten\, de most azt hirdeti az embereknek\, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot\, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által\, akit erre kiválasztott\, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal\, hogy feltámasztotta a halálból.” 32 Amikor a halottak feltámadásáról hallottak\, egyesek gúnyolódtak\, mások pedig azt mondták: “Majd meghallgatunk erről máskor is.” 33 Pál ezután eltávozott közülük. 34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá\, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dioniziosz is\, egy Damarisz nevű asszony\, és velük együtt mások.
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2015-julius-6/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR