BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20150329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20151025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20151011T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20151011T235500
DTSTAMP:20260804T221240
CREATED:20151007T131623Z
LAST-MODIFIED:20151007T131623Z
UID:4627-1444521600-1444607700@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2015. október 11.
DESCRIPTION:A királyok második könyve \n2Kir 6 \n1 Egyszer azt mondták a prófétatanítványok Elizeusnak: Nézd csak\, szűk nekünk ez a hely\, ahol mi veled lakunk. 2 Hadd menjünk el a Jordánhoz\, ott mindegyikünk kivág egy szál fát\, és készítünk magunknak helyet\, ahol lakjunk. Ő ezt mondta: Menjetek! 3 De az egyik így szólt: Kérlek\, jöjj el te is szolgáiddal! Ő így felelt: Elmegyek. 4 El is ment velük. Amikor megérkeztek a Jordánhoz\, vágni kezdték a fákat. 5 De amikor az egyik ledöntött egy szálfát\, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor felkiáltott\, és ezt mondta: Jaj\, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem! 6 Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Az megmutatta neki a helyet; ő pedig levágott egy darab fát\, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett. 7 Elizeus így szólt: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta a kezét\, és kivette. 8 Arám királya háborút indított Izráel ellen. Tanácskozott udvari embereivel\, hogy melyik helyen legyen a tábora. 9 Az Isten embere azonban ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz\, ne vonulj át ezen a helyen\, mert ott vonulnak le az arámok. 10 Izráel királya ekkor embereket küldött arra a helyre\, amelyet az Isten embere mondott neki\, figyelmeztetve őt\, hogy ott vigyázzon magára. Így történt többször is. 11 Felháborodott emiatt Arám királya\, összehívatta udvari embereit\, és ezt mondta nekik: Miért nem jelentitek nekem\, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával? 12 Ekkor az egyik udvari embere így szólt: Senki\, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is\, amelyekről te a hálószobádban beszélsz. 13 A király ezt parancsolta: Menjetek\, és nézzetek utána\, hogy hol van\, hadd fogassam el! Jelentették neki\, hogy most Dótánban van. 14 Akkor lovakat\, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel\, és körülvették a várost. 15 Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment\, már körülvette a várost a sereg lovakkal\, meg harci kocsikkal. A szolgája így szólt hozzá: Jaj\, uram! Mit tegyünk? 16 De ő így felelt: Ne félj\, mert többen vannak velünk\, mint ővelük! 17 Majd Elizeus így imádkozott: Uram\, nyisd meg a szemét\, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét\, és az meglátta\, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. 18 Amikor aztán az arámok rárontottak\, így imádkozott Elizeus az Úrhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! Meg is verte őket vaksággal Elizeus kérése szerint. 19 Elizeus akkor ezt mondta nekik: Nem ez az az út\, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam\, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez\, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába. 20 Samáriába érkezve így szólt Elizeus: Uram\, nyisd ki a szemüket\, hogy lássanak! Az Úr megnyitotta a szemüket\, és akkor látták\, hogy Samária közepén vannak. 21 Amikor Izráel királya meglátta őket\, ezt kérdezte Elizeustól: Megölessem-e őket\, atyám? 22 Ő így felelt: Ne ölesd meg! Meg szoktad-e öletni azokat\, akiket foglyul ejtesz kardoddal vagy íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet\, hadd egyenek és igyanak\, azután menjenek el urukhoz. 23 Nagy lakomát rendezett tehát nekik\, és miután ettek és ittak\, elbocsátotta őket. Azok pedig elmentek urukhoz. Nem is jöttek többé arám rablócsapatok Izráel országába. 24. Történt ezek után\, hogy Benhadad\, Arám királya összegyűjtötte egész seregét\, fölvonult\, és ostrom alá vette Samáriát. 25 Nagy éhínség támadt Samáriában\, mert addig ostromolták\, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe\, egy maréknyi galambtrágya pedig öt ezüstbe került. 26 Egyszer Izráel királya a várfalon járkált\, és egy asszony így kiáltott hozzá: Segíts\, uram király! 27 De ő ezt mondta: Ha az Úr nem segít rajtad\, én hogyan segítsek? Talán a szérűről vagy a sajtóból? 28 Majd ezt mondta neki a király: Mi bajod van? Erre ő így felelt: Egy asszony ezt mondta nekem: Add ide a fiadat\, együk meg ma őt\, holnap pedig megesszük az én fiamat. 29 Meg is főztük a fiamat\, és megettük. Másnap ezt mondtam neki: Add ide a te fiadat\, együk meg azt is! Ő azonban elrejtette a fiát. 30 A király hallva az asszony beszédét\, megszaggatta a ruháját\, és úgy ment tovább a várfalon. A nép akkor látta\, hogy alul zsákruha van a testén. 31 Akkor ezt mondta: Úgy segítsen az Isten most és ezután is\, hogy ma nem marad a helyén Elizeusnak\, Sáfát fiának a feje! 32 Elizeus a házában ült\, és vele voltak a vének. A király kiküldte egyik emberét\, de még mielőtt a követ odaért volna hozzá\, ezt mondta Elizeus a véneknek: Látjátok\, ez a gyilkos fajzat ide küldött\, hogy a fejemet vétesse! Ügyeljetek\, és amikor a követ ideér\, zárjátok be az ajtót előtte\, és nyomjátok az ajtót vele szemben\, mert urának a léptei hallatszanak a nyomában. 33 Még beszélt velük\, amikor a követ már oda is ért hozzá\, és ezt mondta: Látod\, ilyen baj származott az Úrtól! Miért várjak még tovább az Úrra?! \n  \nMárk evangéliuma \nMk 2\,1-12 \n1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba\, és elterjedt a híre\, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze\, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával\, akit négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe\, megbontották annak a háznak a tetejét\, ahol ő volt\, és nyílást vágva leeresztették az ágyat\, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket\, így szólt a bénához: “Fiam\, megbocsáttattak a bűneid.” 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül\, és így tanakodtak szívükben: 7 “Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” 8 Jézus lelkében azonnal átlátta\, hogy így tanakodnak magukban\, és ezt mondta nekik: “Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! – vagy azt mondani: Kelj fel\, fogd az ágyadat és járj!? 10 Azért pedig\, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11 Neked mondom\, kelj fel\, fogd az ágyadat\, és menj haza!” 12 Az pedig felkelt\, azonnal felvette az ágyát\, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind\, dicsőítették az Istent\, és ezt mondták: “Ilyet még sohasem láttunk!” \n  \nPál első levele a korinthusiakhoz \n1Kor 7\,17-24 \n17 Egyébként mindenki éljen úgy\, ahogy az Úr adta neki\, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. 19 A körülmetélkedés semmi\, a körülmetéletlenség is semmi\, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon abban a hivatásban\, amelyben elhívatott. 21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele. Ha viszont szabaddá lehetsz\, inkább élj azzal! 22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja\, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. 24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt\, testvéreim\, amiben elhívatott.
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2015-oktober-11/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR