BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20150329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20151025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20151007T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20151007T235500
DTSTAMP:20260804T230738
CREATED:20151001T120930Z
LAST-MODIFIED:20151001T120930Z
UID:4621-1444176000-1444262100@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2015. október 7.
DESCRIPTION:A királyok második könyve \n2Kir 4\,1-37 \n1 Egyszer egy prófétatanítvány felesége így kiáltott Elizeushoz: Szolgád\, az én férjem meghalt; és te is tudod\, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező\, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának. 2 Elizeus megkérdezte tőle: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem\, mi van a házadban? Az asszony így felelt: Nincsen egyéb szolgálód házában\, csak egy korsó olaj. 3 Elizeus ezt mondta: Menj\, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól\, üres edényeket\, de nem keveset. 4 Azután menj be\, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót\, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt\, tedd félre! 5 Az asszony elment\, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket\, ő pedig töltögetett. 6 Amikor megteltek az edények\, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény. Ezután nem folyt több olaj. 7 Az asszony elment az Isten emberéhez\, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj\, add el az olajat\, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad\, abból élj a fiaiddal együtt! 8 Egyszer Elizeus elment Súnémba. Volt ott egy jómódú asszony\, aki marasztalni szokta őt\, hogy ott egyék. Ezért ahányszor csak arra járt\, betért oda\, hogy nála egyék. 9 Az asszony így szólt a férjéhez: Nézd csak\, én tudom\, hogy Isten szent embere az\, aki mindig betér hozzánk. 10 Építsünk neki egy kis felső szobát\, tegyünk bele neki ágyat\, asztalt\, széket és mécsest\, hogy ott szálljon meg\, amikor hozzánk jön! 11 Történt egyszer\, hogy odaérkezett Elizeus\, megszállt a felső szobában\, és lefeküdt ott. 12 Majd ezt mondta Géhazinak\, a szolgájának: Hívd ide ezt a súnémi asszonyt! Az odahívta az asszonyt\, aki megállt előtte. 13 Még ezt is mondta a szolgájának: Mondd meg neki: Látom\, hogy milyen figyelmesen gondoskodol rólunk. Mit tehetek érted? Nincs-e valamilyen ügyed\, amelyről beszélhetnék a királlyal\, vagy a hadseregparancsnokkal? De ő így felelt: Én a saját népem körében lakom. 14 Elizeus ezt mondta: Mégis mit tehetnék érted? Géhazi közbeszólt: Hiszen nincs fia\, a férje meg öreg. 15 Elizeus így szólt: Hívd ide az asszonyt! Amikor odahívta\, az megállt az ajtóban. 16 Elizeus így szólt: Egy év múlva fiút ölelsz. Az asszony így felelt: Ugyan\, uram\, Isten embere\, ne ámítsd szolgálódat! 17 De teherbe esett az asszony\, és fiút szült egy év múlva\, abban az időben\, amelyet Elizeus megmondott neki. 18 Amikor felnőtt a gyermek\, egy alkalommal kiment az apjához\, az aratókhoz. 19 Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem\, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának\, hogy vigye el az anyjához. 20 Az föl is vette\, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig\, akkor meghalt. 21 Az anya fölment\, és lefektette az Isten emberének az ágyára\, rázárta az ajtót\, és elment. 22 Odahívta a férjét\, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat\, hadd siessek az Isten emberéhez\, aztán visszatérek. 23 De a férfi azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold\, sem szombat! Az asszony így szólt: Hagyj békén! 24 És fölnyergelve a szamarat\, ezt mondta a szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan\, és ne akadályozz a vágtatásban\, amíg nem szólók neked! 25 Elment tehát\, és megérkezett az Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor az Isten embere távolról meglátta őt\, így szólt Géhazihoz\, a szolgájához: Nézd csak\, az ott a súnémi asszony! 26 Fuss eléje\, és kérdezd meg\, hogy jól van-e ő\, jól van-e a férje\, és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt: Jól! 27 De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre\, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett\, hogy félretaszítsa\, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd\, hiszen el van keseredve\, és az Úr eltitkolta előlem\, nem jelentette ki ezt nekem. 28 Az asszony ezt mondta: Uram\, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e\, hogy ne hitegess engem?! 29 Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat\, vedd kezedbe a botomat\, és menj el! Ha valakivel találkozol\, ne köszönj neki\, és ha valaki neked köszön\, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! 30 De a fiú anyja így szólt: Az élő Úrra és a te életedre mondom\, hogy nem hagylak itt! Elindult tehát Elizeus\, és ment az asszony után. 31 Géhazi már előttük elment\, és a botot a fiú arcára tette\, de az nem szólt és nem eszmélt. Visszatért tehát Elizeushoz\, és jelentette neki\, hogy nem ébredt fel a fiú. 32 Ekkor Elizeus bement a házba\, ahol a fiú holtan feküdt az ágyán. 33 Bement\, bezárta kettőjük mögött az ajtót\, és imádkozott az Úrhoz. 34 Majd fellépett az ágyra\, odafeküdt a gyermek mellé\, és rátette száját a szájára\, szemét a szemére\, tenyerét a tenyerére. Ahogy így ráhajolt\, fölmelegedett a gyermek teste. 35 Azután néhányszor föl-alá járt a házban\, majd ismét odalépett\, és föléje hajolt. Ekkor a fiú tüsszentett hétszer egymásután\, és felnyitotta a szemét. 36 Ő pedig odahívta Géhazit\, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta\, és amikor odament hozzá\, így szólt: Viheted a fiadat. 37 Az asszony\, odamenve\, a lábához esett\, a földre borult\, azután vette a fiát és elment. \n  \nPál első levele a korinthusiakhoz \n1Kor 5 \n1 Mindenfelé az a hír járja\, hogy paráznaság van közöttetek\, mégpedig olyan\, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. 2 Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett\, hogy inkább megszomorodtatok volna\, és eltávolítottátok volna közületek azt\, aki ilyen dolgot cselekedett. 3 Mert én\, aki testben távol vagyok\, de lélekben jelen\, mint jelenlevő már ítéltem afelett\, aki így cselekedett. 4 Úgy ítéltem\, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk\, ti és az én lelkem\, a mi Urunk Jézus hatalmával\, 5 átadjuk az ilyet a Sátánnak\, teste pusztulására\, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. 6 Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok\, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? 7 Takarítsátok ki a régi kovászt\, hogy új tésztává legyetek\, hiszen ti kovásztalanok vagytok\, mert a mi húsvéti bárányunk\, a Krisztus\, már megáldoztatott. 8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk\, se a rosszaság és gonoszság kovászával\, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával. 9 Levelemben már megírtam nektek\, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. 10 De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel\, harácsolóival vagy bálványimádóival\, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11 Most tehát azt írom nektek\, hogy ne éljetek közösségben azzal\, akit bár testvérnek neveznek\, de parázna vagy nyerészkedő\, bálványimádó vagy rágalmazó\, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12 Mert mit tartozik rám\, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? 13 A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2015-oktober-7/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR