BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20200329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20201025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20201015T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20201015T235500
DTSTAMP:20260606T061628
CREATED:20200926T130723Z
LAST-MODIFIED:20200926T130723Z
UID:5658-1602720000-1602806100@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:2020. 10. 15.
DESCRIPTION:Sámuel második könyve 14. fejezet\, 21-33\nAbsolon visszatér száműzetéséből\n21Akkor ezt mondta a király Jóábnak: Rendben van\, megteszem ezt a dolgot. Eredj\, hozd vissza azt a fiút\, Absolont! 22Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult\, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg a te szolgád\, uram\, királyom\, hogy jóindulattal vagy hozzám\, mert teljesítetted\, ó\, király\, a te szolgád kérését. 23Elindult hát Jóáb\, elment Gesúrba\, és hazahozta Absolont Jeruzsálembe. 24De a király ezt parancsolta: Vonuljon vissza a maga házába\, nem láthat engem! Absolon tehát visszavonult a házába\, és nem láthatta a királyt. 25Egész Izráelben nem volt olyan szép ember\, akit annyira dicsértek volna\, mint Absolon. Nem volt benne semmi hiba tetőtől talpig. 26És amikor levágatta a haját – időnként ugyanis levágatta\, mert olyan nehéz volt a haja\, hogy le kellett vágatnia –\, kétszáz sekel volt hajának a súlya\, a királyi súlymérték szerint. 27Három fia született Absolonnak meg egy leánya\, név szerint Támár. Ez igen szép nő volt. 28Két esztendeje lakott már Absolon Jeruzsálemben\, de a királyt nem láthatta. 29Üzent azért Absolon Jóábnak\, hogy elküldje a királyhoz\, de ő nem akart elmenni hozzá. Üzent másodszor is\, de ő mégsem akart elmenni. 30Akkor így szólt szolgáinak: Nézzétek\, Jóáb birtoka az enyém mellett van\, és ott árpája van neki. Menjetek és gyújtsátok föl! Föl is gyújtották Absolon szolgái azt a birtokot. 31Ekkor fölkelt Jóáb\, elment Absolonhoz\, és ezt kérdezte tőle: Miért gyújtották föl szolgáid az én birtokomat?! 32Absolon így felelt Jóábnak: Azért\, mert üzentem neked\, hogy jöjj ide; el akarlak küldeni a királyhoz\, hogy mondd meg neki: Miért jöttem haza Gesúrból? Jobb volna nekem még mindig ott lennem. Most már látni akarom a királyt! Ha bűnös vagyok\, ölessen meg! 33Elment tehát Jóáb a királyhoz\, és elmondta neki ezt\, ő pedig magához hívatta Absolont. Az elment a királyhoz\, és arcával a földet érintve leborult előtte; a király pedig megcsókolta Absolont. \nPál második levele a korinthusiakhoz 1. fejezet\, 1-11\nCímzés\, üdvözlés\n1Pál\, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének\, amely Korinthusban van\, és egész Akhájában valamennyi szentnek: 2Kegyelem nektek és békesség Istentől\, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.\nHálaadás a vigasztalásért\n3Áldott az Isten\, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja\, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene\, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban\, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással\, amellyel Isten vigasztal minket. 5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben\, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. 6Ha szorongattatunk\, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van\, ha vigasztaltatunk\, az a ti vigasztalásotokért van\, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására\, amelyeket mi is szenvedünk. 7A mi reménységünk bizonyos felőletek\, mert tudjuk\, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben\, ugyanúgy a vigasztalásban is. 8Mert azt akarjuk\, testvéreim\, hogy tudjatok arról a nyomorúságról\, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben\, sőt erőnkön felül megterheltettünk\, annyira\, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. 9Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra\, hogy ne önmagunkban bizakodjunk\, hanem Istenben\, aki feltámasztja a halottakat; 10aki ilyen halálos veszedelemből megszabadított minket\, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk\, hogy ezután is megszabadít\, 11mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel\, hogy a ránk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2020-10-15/
CATEGORIES:Napi Ige
END:VEVENT
END:VCALENDAR