BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Mikepércsi Reformátusok e-Lapja - ECPv5.4.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
X-ORIGINAL-URL:https://archive.nemmind1.hu
X-WR-CALDESC:Events for Mikepércsi Reformátusok e-Lapja
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20130331T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20131027T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20131217T000000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20131223T235500
DTSTAMP:20260809T034456
CREATED:20131216T180948Z
LAST-MODIFIED:20131216T200451Z
UID:2323-1387238400-1387842900@archive.nemmind1.hu
SUMMARY:
DESCRIPTION:Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére\, arra\, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk\, ami már réges-régen megtörtént. \nEz a magatartás\, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt\, jelen és jövő – látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott\, a mélyben mindig is tudta az emberiség\, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség\, a jóság\, a szépség és igazság ereje. Elég\, ha a nagy drámákra vagy a nagy zcneművekre gondolunk\, melyek titokzatos módon attól nagyok\, hogy többek közt alkalmat adnak arra is\, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk. \nA minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több\, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több\, mint reménykedő utópia.Egyszerre szól mindenfelől. \nAz ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb\, mint vágyakozás az után\, aki van\, aki a miénk. Persze\, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább\, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk\, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis\, túl idő és tér vastörvényén\, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá\, azzal\, hogy Isten beleszületett az időbe\, módunkban áll kiemelkedni az időből. \nAz ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez\, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás.Pontosan úgy\, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után\, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart. (Pilinszky János: A várakozás szentsége\, Vigília\, 1975. december 14.) \n 
URL:https://archive.nemmind1.hu/program/2323/
CATEGORIES:Marginális
END:VEVENT
END:VCALENDAR