Nem mind1, mit hiszünk!

Mi a hit? Erre a kérdésre évezredek óta keressük a választ és a maga módján minden nemzedék, sőt minden ember megpróbál számára elfogadható választ találni. Az itt megjelenő bejegyzések hitünk, a Jézus Krisztusba vetett hit tartalmáról szólnak, és ezáltal próbálnak segíteni az egyes embernek a kérdésre adandó saját válasz megfogalmazásában. Hitünk tartalmának megjelenítése mellett ahhoz kapcsolódóan jelennek meg majd elsősorban értelmezési, tanítói szándékkal további gondolatok is.

Mi a hit?

„A keresztyén hit ajándéka annak a találkozásnak, amelyben emberek szabaddá lesznek arra, hogy úgy hallják meg Isten kegyelmének Jézus Krisztusban kimondott igéjét, hogy mindannak ellenére, ami ellene szól, mégis egyszer, s mindenkorra, kizárólagosan és teljesen az Ő ígéretéhez és utasításához tartsák magukat.

A keresztyén hit

az értelem megvilágosodása, amelyben emberek felszabadulnak arra, hogy Jézus Krisztus igazságában éljenek, s ezzel bizonyossá lesznek életük értelme és minden történés oka és célja felől.

A keresztyén hit az a döntés, amely által emberek felszabadulnak arra, hogy Isten igéje iránti bizalmukat és Jézus Krisztus igazságának ismeretét az egyház nyelvén megvallják, de érthető állásfoglalással, s mindenekelőtt megfelelő cselekedetekkel és magatartással nyilvánosan is vállalják.” (Karl Barth: Dogmatik im Grundriss, Evangelischer Verlag-G., Zollikon-Zürich, 1947.)

Hitünk összefoglalása

az Apostoli Hitvallás¹ és a Nicea-konstantinápolyi hitvallás² (Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum):

⁽¹⁾Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt;

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül,

fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,

onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát,

a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

⁽²⁾Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek,
minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.

Hiszek az egy

Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született minden idő előtt,
Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől;
született és nem teremtetett, az Atyával egylényegű, és általa lett minden.
Érettünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből.
Megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett.
Keresztre feszítették értünk Poncius Pilátus alatt, kínhalált szenvedett, és eltemették,
harmadnapon feltámadt az Írások szerint, fölment a mennybe,
ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségében ítélni élőket és holtakat,
és uralmának nem lesz vége.

Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától és a Fiútól származik,
akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki szólt a próféták által.

Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat.
Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.
Ámen.

„Ha az emberek Jézus Krisztussal úgy találkoznak, hogy felszabadulnak annak megismerésére, hogy az Ő igéje nekik is szól, az Ő műve értük is történt, a Róla való üzenet az ő feladatuk is, ez bizonyára az ő emberi tapasztalatuk és tettük, de valahogy mégsem az ő emberi képességük, döntésük és igyekezetük erejéből való, hanem egyedül Isten szabad ajándékán alapul, amellyel mindezt nekik juttatja. Isten ebben az ajándékozó juttatásban a Szentlélek.

És azzal, hogy az emberek itt-ott a Szentlélek által Jézus Krisztussal, s így egymással is összetalálkoznak, helyenként látható keresztyén gyülekezet létesül és létezik. A gyülekezet Isten egy, szent és egyetemes népének egyik alakja, s szent emberek és szent cselekedetek közössége, azáltal, hogy egyedül Jézus Krisztuson alapul, csak az Ő kormányzása alatt akar állni, egyedül igehirdető szolgálatának betöltéséért akar élni, s a maga célját és határát kizárólag a Krisztusra néző reménységében látja.” (Karl Barth: uo)