„Ha vágysz a meddő tévúton-botorkálás helyett az igazság mély megismerésére, fordítsd figyelmedet önmagadra! Szűküljön látókörödnek tág határa lelkedre! S tanítsd meg arra: benne van, belül lappang, mit kint keres fáradozva, minden kincs.” (Boethius)

„Ha vágysz a meddő tévúton-botorkálás helyett az igazság mély megismerésére, fordítsd figyelmedet önmagadra! Szűküljön látókörödnek tág határa lelkedre! S tanítsd meg arra: benne van, belül lappang, mit kint keres fáradozva, minden kincs. S amit ködével eltakart a tévelygés, majd látható lesz, fényesebb a Napnál is. Mert nem szorítja mind a fényt ki lelkünkből a test, feledésre hajlamos nehéz testünk. Egy csepp igazság meglapul belül mégis! Hunyó parázs, de szítogatva fellobban! E szikra épp, e szív zugába megbúvó, buktat ki szánkon (mert mi más?) helyes választ… Mint mondja Platon: Megtanulni nem más, mint felidézni újból azt, mit elfelejtettünk.”

(Anicius Manlius Severinus Boethius: A Filozófia vigasztalása)