„Minek vet keresztet? Azt hiszi, van Isten?” (Faludy György)

„Minek vet keresztet? Azt hiszi, van Isten?” (Faludy György)

„1954-ben Wesselényi Miklós barátommal utaztam a 7-es autóbuszon a Körúttól Zugló felé. Előttünk két asszony ült. Amikor a Szent Domonkos-templom előtt elhaladtunk, a törékenyebb, fiatalabb nő keresztet vetett. A másik ráförmedt: „Minek vet keresztet? Azt hiszi, van Isten?” – „Van.” – felelte félénken az első. „Úgy?” – kérdezte gúnyosan a másik. – „Aztán már látta az Istent?” – „Nem láttam.” – „Akkor honnan tudja, hogy van, ha nem látta?” – tudakolta az agitátornő diadalmasan. Az asszonyka hallgatott. Miklós ujjhegyével megérintette a másik nő vállát. „A maga pelcsáját sem láttam még” – állapította meg hangosan – „mégis tudom, hogy van.” A busz közönsége olyan jókedvre derült, hogy az agitátornő kénytelen volt leszállni a következő állomáson.” (Faludy György és Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből)