2013. június 9.

Ézsaiás próféta könyve 40. fejezet 12-31. versek

¹²Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat?  ¹³Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta?  ¹⁴Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? ¹⁵A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. ¹⁶A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz.  ¹⁷A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.  ¹⁸Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását?  ¹⁹A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá.  ²⁰Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. ²¹Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? ²²Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat.  ²³Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti.  ²⁴Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát. ²⁵Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. ²⁶Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.  ²⁷Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé.  ²⁸Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.  ²⁹Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. ³⁰Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. ³¹De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Apostolok cselekedeteiről írott könyv 22. fejezet 17-21. versek

¹⁷Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem, ¹⁸és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet. ¹⁹Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. ²⁰Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. ²¹De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé.” 

Olvasandó még: Zsoltárok könyve 3. fejezet

 ¹Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.  ²URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! ³Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) ⁴De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. ⁵Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) ⁶Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem. ⁷Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem. ⁸Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! ⁹Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)