2013. július 7.

Ézsaiás próféta könyve 57. fejezet, 14-21. versek

 ¹⁴Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!  ¹⁵Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.  ¹⁶Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. ¹⁷Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt.  ¹⁸Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. ¹⁹Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt! ²⁰De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai.  ²¹A bűnösöknek nincs békességük! – mondja Istenem.

Márk evangéliuma 4. fejezet, 21-34. versek

²¹Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? ²²Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. ²³Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!” ²⁴Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. ²⁵Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.” ²⁶Jézus ezt is mondta: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, ²⁷azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.  ²⁸Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. ²⁹Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”  ³⁰Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? ³¹Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, ³²miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”  ³³Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. ³⁴Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent. 

Olvasandó még: Zsoltárok könyve 66. fejezet

¹A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! ²Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! ³Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. ⁴Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) ⁵Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: ⁶Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki!  ⁷Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) ⁸Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! ⁹Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. ¹⁰Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. ¹¹Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. ¹²Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.  ¹³Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, ¹⁴melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. ¹⁵Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) ¹⁶Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! ¹⁷Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. ¹⁸Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.  ¹⁹De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. ²⁰Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.