2013. július 20.

Ézsaiás próféta könyve 66. fejezet, 7-24. versek

⁷Mielőtt vajúdott, már szült is. Mielőtt rájött a fájdalom, fiút hozott a világra.  ⁸Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót? Vajon egy országért csak egy napig kell vajúdni? Születik-e nép csak úgy egyszerre? Hiszen alig vajúdott Sion, máris megszülte fiait. ⁹Csak megindítsam, és ne vezessem le a szülést? – kérdezi az ÚR. Vagy én, aki a szülést vezetem, megakadályozzam? – kérdezi Istened. ¹⁰Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!  ¹¹Mert jóllakásig szophattok vigasztalást nyújtó emlőjéből. Gyönyörködve szívhatjátok telt mellét. ¹²Bizony, ezt mondja az ÚR: Folyamként árasztom rá a békességet, mint megáradt patakot, a népek gazdagságát. Megszoptatnak, karjukon hordoznak, és térdükön ringatnak benneteket.  ¹³Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!  ¹⁴Meglátjátok, és örül szívetek, testetek is virul, mint a fű. Megtudják, hogy az ÚR támogatja szolgáit, ellenségeit pedig megbünteti.  ¹⁵Mert eljön az ÚR tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben.  ¹⁶Mert tűzzel ítél az ÚR, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR. ¹⁷Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek – így szól az ÚR.  ¹⁸Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet! ¹⁹Csodát teszek majd köztük, és a megmentetteket elküldöm a népekhez: Tarsísba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, Tubalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Vigyék hírül dicsőségemet a népeknek. ²⁰Elhozzák minden honfitársatokat az összes népek közül ajándékul az ÚRnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az ÚR -, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben az ÚR házába.  ²¹Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat – mondja az ÚR.  ²²Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyet én alkotok – így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is.  ²³Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR.  ²⁴Amikor eltávoznak, meglátják azoknak a holttestét, akik hűtlenül elhagytak engem. Nem pusztulnak el ott a férgek, a tűz sem alszik ki, és minden ember undorodni fog tőlük.

Márk evangéliuma 8. fejezet, 1-10. versek

 ¹Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ²“Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ³ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” ⁴Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” ⁵Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.” ⁶Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. ⁷Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. ⁸Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, ⁹pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, ¹⁰és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.