2013. július 25.

Jeremiás siralmai 5. fejezet

 ¹Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! ²Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. ³Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. ⁴Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. ⁵Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül. ⁶Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. ⁷Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét.  ⁸Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. ⁹Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. ¹⁰Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. ¹¹Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. ¹²A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték. ¹³Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. ¹⁴Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. ¹⁵Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk. ¹⁶Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk!  ¹⁷Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk, ¹⁸mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. ¹⁹De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. ²⁰Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? ²¹Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! ²²Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!

Márk evangéliuma 9. fejezet, 14-29. versek

¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; ¹⁸és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ¹⁹Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!” ²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. ²¹Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” ²³Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” ²⁴Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” ²⁵Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” ²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. ²⁷Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”