Október 13.

Krónikák második könyve 14. fejezet

 ¹Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az ÚR. ²Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. ³A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az URat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. ⁴Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. ⁵Épített Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az ÚR. ⁶Ezt mondta a Júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül várfallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, míg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, az URat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést. ⁷Ászá haderejét háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini könnyű pajzsot viselő és íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak. ⁸Kivonult ellenük az etióp Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésa alá. ⁹Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál. ¹⁰Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az ÚRhoz: URam, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, URunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! URam, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!  ¹¹És megverte az ÚR az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, ¹²Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az ÚR előtt és serege előtt. A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek. ¹³Levertek Gerár környékén minden várost, mert az ÚRtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük. ¹⁴A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe.

János evangéliuma 6,1-21

 ¹Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó partjára.  ²Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. ³Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. ⁴Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. ⁵Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” ⁶Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. ⁷Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” ⁸Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: ⁹“Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?”  ¹⁰Jézus ezt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. ¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. ¹²Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” ¹³Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. ¹⁴Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” ¹⁵Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. ¹⁶Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,  ¹⁷hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; ¹⁸a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. ¹⁹Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,  ²⁰de Jézus megszólalt: „Én vagyok, ne féljetek!” ²¹Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. 

Ünnepi zsoltár: 37,12-40

 ¹²Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene. ¹³Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja. ¹⁴Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat. ¹⁵De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek. ¹⁶Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.  ¹⁷Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az ÚR. ¹⁸Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké. ¹⁹Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is. ²⁰De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az ÚR ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el. ²¹Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.  ²²Akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak. ²³Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. ²⁴Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.  ²⁵Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.  ²⁶Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz. ²⁷Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig. ²⁸Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja. ²⁹Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig. ³⁰Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. ³¹Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei. ³²Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni. ³³De az ÚR nem hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. ³⁴Reménykedj az ÚRban, maradj az ő útján! Ő felmagasztal, és öröklöd a földet; meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket. ³⁵Láttam egy erőszakos bűnöst: olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa, ³⁶de egyszer csak eltűnt, nem volt többé, kerestem, de nem lehetett megtalálni. ³⁷Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! ³⁸De a vétkesek mind megsemmisülnek, a bűnösök vége pusztulás. ³⁹Az igazak segítséget kapnak az ÚRtól, erőt a szükség idején. ⁴⁰Megsegíti az ÚR, megmenti őket, megmenti a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.