Október 15.

Krónikák második könyve 16. fejezet

 ¹Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni. ²Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: ³Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen! ⁴Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli városainak minden raktárát. ⁵Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és beszüntette a munkát. ⁶Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Ráma köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát. ⁷Abban az időben elment Hanáni látnok Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az ÚRra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege.  ⁸Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket az ÚR, mivel rá támaszkodtál.  ⁹Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!  ¹⁰Ászá azonban bosszús lett a látnokra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket. ¹¹Ászának a története elejétől végig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében. ¹²Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. ¹³Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. ¹⁴Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.

János evangéliuma 6,35-51

 ³⁵Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ³⁶De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. ³⁷Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; ³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. ³⁹Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. ⁴⁰Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.” ⁴¹A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le” – ⁴²és azt kérdezték: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?” ⁴³Jézus így válaszolt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. ⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.  ⁴⁶Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.  ⁴⁷Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere.  ⁴⁹Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon: ⁵¹Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”