2014. február 26.

Sámuel második könyve

2Sám 16

¹ Amikor Dávid egy kevéssel túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefibóset szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor. ² A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában. ³ Ekkor megkérdezte a király: Hol van uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Ő Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta, hogy most adja vissza neki Izráel háza az apja királyságát. ⁴ A király ezt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, ami Mefibóseté volt. Cíbá felelte: Leborulok előtted, légy hozzám ezután is jóindulattal, uram, királyom! ⁵ Amikor Dávid király megérkezett Bahúrimba, kijött onnan egy ember, aki Saul rokonságából való volt, név szerint Simei, Géra fia, és amint ment, egyre ócsárolta őket. ⁶ Sőt kővel hajigálta Dávidot és Dávid király szolgáit, bár jobbról és balról ott volt az egész hadinép és az egész testőrség. ⁷ Így ócsárolta őt Simei: Gyere csak, gyere, te vérengző és elvetemült ember! ⁸ Megtorolja rajtad az ÚR Saul házának minden kiontott vérét, aki helyett te király lettél, és odaadta az ÚR a királyságot fiadnak, Absolonnak. Most te kerültél bajba, mert vérengző ember vagy! ⁹ Akkor ezt mondta a királynak Abisaj, Cerúja fia: Hogy meri ócsárolni az én uramat, királyomat ez a döglött kutya?! Hadd menjek oda, hogy levágjam a fejét! ¹⁰ A király azonban ezt mondta: Nem rám és nem rátok tartozik ez, Cerúja fiai. Mert ha ócsárol, és ha az ÚR mondta neki, hogy ócsárolja Dávidot, akkor ki mondhatná neki: Miért tetted ezt? ¹¹ Majd ezt mondta Dávid Abisajnak és összes szolgájának: Ha még a fiam is az életemre tör, aki pedig az én véremből származik, mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd ócsároljon, hiszen az ÚR parancsolta neki. ¹² Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az ÚR, és javamra fordítaná azt, hogy ma ócsároltak engem! ¹³ Dávid továbbment embereivel az úton, Simei pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje. ¹⁴ Így jutott el a király és a vele levő hadinép fáradtan a Jordánon túlra, és ott pihenőt tartottak. ¹⁵ Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahitófel is. ¹⁶ Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja bement Absolonhoz, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! ¹⁷ De Absolon ezt mondta Húsajnak: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? ¹⁸ Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek és annál maradok, akit az ÚR és ez a hadinép, meg az összes izráeliek választottak. ¹⁹ Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is. ²⁰ Absolon ezt mondta Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk! ²¹ Ahitófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodrangú feleségeihez, akiket itthon hagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel, hogy meggyűlöltetted magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak. ²² Sátrat vontak fel tehát Absolonnak a háztetőn, és bement Absolon apja másodrangú feleségeihez egész Izráel szeme láttára. ²³ Abban az időben olyannak tartották Ahitófel tanácsát, amit adott, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahitófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is.

Máté evangéliuma

Mt 19 16-30

¹⁶ Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: “Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” ¹⁷ Ő így válaszolt neki: “Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” ¹⁸ Az megkérdezte: “Melyeket?” Jézus így felelt: “Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ¹⁹ tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” ²⁰ Az ifjú erre ezt mondta: “Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” ²¹ Jézus így válaszolt neki: “Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” ²² Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. ²³ Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: “Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” ²⁴ Sőt azt is mondom nektek: “Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” ²⁵ Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: “Akkor ki üdvözülhet?” ²⁶ Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: “Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” ²⁷ Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: “Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” ²⁸ Jézus erre ezt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. ²⁹ És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. ³⁰ De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”