2014. április 16.

Jób könyve

Jób 17,1-10

¹ Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám! ² Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem. ³ Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem? ⁴ Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket. ⁵ Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni. ⁶ Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek. ⁷ Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék. ⁸ Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt. ⁹ De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő. ¹⁰ De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!

A jelenések könyve

Jel 6,9-17

⁹ És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. ¹⁰ És hatalmas hangon kiáltották: “Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” ¹¹ Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket. ¹² És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, ¹³ és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; ¹⁴ az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. ¹⁵ A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, ¹⁶ és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: “Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, ¹⁷ mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”