2014. április 23.

Jób könyve

Jób 22,1-20

¹ Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: ² Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. ³ Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz? ⁴ Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled? ⁵ Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza! ⁶ Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket. ⁷ A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. ⁸ A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne. ⁹ Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted. ¹⁰ Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged. ¹¹ Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el. ¹² Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok! ¹³ És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül? ¹⁴ Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel. ¹⁵ Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak, ¹⁶ akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár? ¹⁷ Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható? ¹⁸ Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam! ¹⁹ Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket: ²⁰ Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!

A jelenések könyve

Jel 10,1-7

¹ És láttam, hogy egy másik erős angyal leszáll az égből. Felhőbe volt öltözve, a fején szivárvány, az arca olyan, mint a nap, a lába pedig mint a tűzoszlop: ² kezében nyitott könyvecske volt, jobb lábát rátette a tengerre, a balt pedig a földre, ³ és felkiáltott hatalmas hangon, ahogyan az oroszlán ordít; és amikor felkiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján. ⁴ Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: “Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le”. ⁵ Ekkor az angyal, akit állni láttam a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre, ⁶ és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy nem lesz többé idő, ⁷ hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.