2014. május 9.

Jób könyve

Jób 32

¹ Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.² Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. ³ De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. ⁴ Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. ⁵ De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. ⁶ Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. ⁷ Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. ⁸ De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. ⁹ Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. ¹⁰ Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. ¹¹ Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. ¹² Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. ¹³ Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. ¹⁴ Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. ¹⁵ Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. ¹⁶ Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. ¹⁷ Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! ¹⁸ Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek. ¹⁹ Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők. ²⁰ Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. ²¹ Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. ²² Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.

Jelenések könyve

Jel 19,1-10

¹ Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: “Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, ² mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét”. ³ Még egyszer mondták: “Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!” ⁴ Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és így szóltak: “Ámen! Halleluja!” ⁵ És megszólalt egy hang a trónus felől: “Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok”. ⁶ És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: “Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! ⁷ Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, ⁸ és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”. ⁹ Így szólt hozzám: “Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: “Ezek az Isten igaz igéi”. ¹⁰ És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: “Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke”.