2014. július 3.

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 2,5-17

⁵ Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat is. ⁶ Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. ⁷ Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. ⁸ Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. ⁹ Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. ¹⁰ Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. ¹¹ Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk. ¹² Amikor pedig megérkeztem Tróászba Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár az Úr kaput nyitott előttem, ¹³ nem volt nyugalma lelkemnek, mivel nem találtam Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába. ¹⁴ De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. ¹⁵ Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ¹⁶ ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre? ¹⁷ Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.

A zsoltárok könyve

Zsolt 81

¹ A karmesternek: “A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Ászáfé. ² Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! ³ Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot! ⁴ Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján! ⁵ Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye. ⁶ Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam: ⁷ Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól. ⁸ Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.) ⁹ Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel! ¹⁰ Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj! ¹¹ Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! ¹² De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. ¹³ Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. ¹⁴ Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel! ¹⁵ Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. ¹⁶ Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. ¹⁷ A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.