2014. július 4.

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 3

¹ Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? ² A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. ³ Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. ⁴ Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. ⁵ Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. ⁶ Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. ⁷ Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, ⁸ hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? ⁹ Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! ¹⁰ Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. ¹¹ Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. ¹² Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; ¹³ és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. ¹⁴ De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵ Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. ¹⁶ De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. ¹⁷ Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸ Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

A zsoltárok könyve

Zsolt 82

¹ Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött: ² Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.) ³ Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és szűkölködőnek! ⁴ Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből! ⁵ Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. ⁶ Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, ⁷ mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember. ⁸ Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!