2014. július 31.

Pál levele az efezusiakhoz

Ef 5,1-20

¹ Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, ² és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk “áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”³ Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; ⁴ se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. ⁵ Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. ⁶ Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait.⁷ Ne vegyetek tehát részt ezekben. ⁸ Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.⁹ A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. ¹⁰ Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, ¹¹ és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. ¹² Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, ¹³ de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. ¹⁴ Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: “Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” ¹⁵ Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,¹⁶ kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.¹⁷ Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. ¹⁸ Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, ¹⁹ mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, ²⁰ és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.

Mózes negyedik könyve

4Móz 17,1-15

¹ Az Úr így szólt Mózeshez: ² Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert meg van szentelve. ³ Ezeknek a bűnös lelkeknek a szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár beborítására, mivel az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jelül Izráel fiai számára. ⁴ Fogta azért Eleázár pap a réz-serpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte azokat az oltár beborítására, ⁵ emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akiket előre figyelmeztetett Mózes által az Úr. ⁶ Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az Úr népét! ⁷ Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége. ⁸ Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé. ⁹ Az Úr így beszélt Mózeshez:¹⁰ Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak. ¹¹ Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és elkezdődött a csapás. ¹² Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért^.13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.¹⁴ Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg. ¹⁵ Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.