2014. szeptember 5.

A zsidókhoz írt levél
Zsid 11,23-40
23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. 25 Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, 26 mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. 28 Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. 29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. 30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. 31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35 Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38 akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39 És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40 mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.

A zsoltárok könyve
Zsolt 102
1 A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. 2 Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! 3 Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem! 4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs. 5 Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem. 6 Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt. 7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt. 8 Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn. 9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem. 10 Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem 11 háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű. 13 De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek. 14 Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje! 15 Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak. 16 Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet, 17 amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen. 18 Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat. 19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép. 20 Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre, 21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. 22 Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben, 23 amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék. 24 Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim. 25 De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak! 26 Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. 27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, 28 de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. 29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.”