És együtt vagyunk

Ez a hivatalos…

SAJTÓKÖZLEMÉNY
A Mikepércsi Református Egyházközség a TÁMOP 6.1.2-11/1-2012-1155 pályázatát sikeresen megvalósította. Nyertes pályázatunk, „Könnyebb a dolga kettőnek, mint egynek!”, melynek célja, közösségünk tagjainak testi/lelki egészségmegőrzése. A projekt 2013. szeptember 1-jén indult és 2014. június 30-ig tartott.
A projekt indulásakor felmértük közösségünk egészségügyi állapotát. Ez lett az elkészült Egészségtervünk alapja is.
A pályázat keretében az alábbi aktivitások valósultak meg a projektünkben: egészségfejlesztési terv, egészségnap, egészséghét, egészséges táplálkozás segítése főző klubokon, jóga, életmód tábor, biciklitúra, családi életre felkészítő klub, baba-mama klub, dohányzásról való leszoktatás segítése, sportfoglalkozások.
A programokba több száz fő került bevonásra.
A pályázat zárásaként a bevont résztvevők ismét állapotfelmérésen vesznek részt, mely által láthatjuk a testi- és lelki egészségváltozásukat.

… és eközben Mikepércsen…
Egy maroknyi gyülekezet pénzhez jutott, pályázatihoz. A testi, lelki egészségük megőrzésére. Vagy visszaállítására. Kinek hogy.
Az első „válságstáb” értekezleten nagyon módszeresen kitűztünk dátumokat és ételfélségeket, amiket majd jól elkészítünk. És Életvezetési Klubot alakítottunk, meg Baba-mamát, meg sport foglakozást terveztünk és, hogy leszokunk a cigiről.. és beindult a jóga. Klassz! Mindenki lelkes! Ez jó!
A Márton napi libalakoma nálunk kacsából készült, de ez senkit nem zavart és jól elfogyott. És együtt voltunk.
És mit csinál egy falusi ember télen? Hát disznót vág! Úgy igazán! Csabai módra töltöttük a kolbászt. „A fokhagymából szedjétek ki azt a kis zöld valamit!” nem nagyon kérdeztük, hogy miért, de azóta is kiszedjük. Sült tepertő, hurka, kolbász, főtt orjaleves. A töltött káposzta… hát, ezt mindenki másképp csinálja… Igazi különlegességként agyleves is készült, ahogy testvértelepülésünkről érkezett vendégeink készítik. És együtt voltunk.
Életvezetési Klub. Boldogan vártuk a szombat délutánokat. Mert mindig volt mit hazavinni. Szülő-gyermek kapcsolat, mit adok, mit kapok, gyógyítás történetek… Volt min kattogni hétről hétre… Egyik alkalommal egészen már megvilágításba került az egészséges táplálkozás. Azóta is boldogan kávézunk. És együtt voltunk.
Aztán ott volt a jóga. Tíz hónapon át, hétről hétre. Néhányan végig csináltuk. Boldogan tekertük ki saját kezünk, lábunk, mert a relaxáció az olyan jó volt… olyan jó horkolós. És együtt voltunk.
És kitavaszodott. Kerékpárra ültünk és 50 perc alatt kitekertünk a Vekerire. Az elhasznált energiát slambuccal pótoltuk, mert az előőrs megfőzte, mire kiértünk. Más alkalommal, amikor csak a falu határában kerültünk egyet, volt, akinek biciklitoló túrába torkollott a délután. Komoly izomláz és boldog fáradság. És együtt voltunk.
Egészségmegőrző program, evidens, hogy kell erre egy egész hét. Szűrővizsgálatok, finom háztáji termékek, egészséges ételek. Bőrgyógyász, hajgyógyász, vércukorszint és koleszterinszint mérés, emlőszűrés. Sorban állás, némi izgalom. De végül is elégedett, mosolygós emberek. És együtt voltunk.
Majd: indul a busz! Vizsoly-Gönc-Telkibánya-Füzérradvány. Jó kis útiterv… Láttunk sok szépet, hallottunk sok érdekeset. Egy busznyi kíváncsi ember. Mert bizony, teltház volt a buszon. Nyomtattunk is, a Vizsolyi biblia első oldala saját nyomtatásban megvan nekünk. A Károlyi kastély parkja valamennyiünket lenyűgözött, háromszáz éves platánt nem mindennap lát az ember. A Magyar Nyelv Múzeuma is nagy hatással volt ránk és végre kávéhoz is jutottunk. És együtt voltunk.
És a nagy dobás, a Pünkösdi Sokadalom, egy rendkívüli kezdeményezés, egy rendkívüli rendezvény. Régóta nem szólt a nagyharangunk. Pénzkérdés… Sok pénz kérdése. Döntés, szervezés. Megtelt a sátor, finom ételek az asztalon. Ja! Hogy mi volt a vacsora? Gyülekezeti ételünk: bakonyi betyár leves… Meg töltött káposzta és finom házi sütemények, amit a mi asszonyaink készítettek, vagy harminc féle. És tánc a flaszteren, hajnalig, mert jó volt a zene és a hangulat. Eredmény: a nagyharang elektromos és mechanikus szerkezete megújult, hála a jókedvű adományozóknak. És egy jó csapat, akik megtanultunk együtt dolgozni, mert a munka összehoz. És együtt voltunk.
Aztán a legendás Tisza-túra. Egy hét a Tiszán. És egy Ház Az Élő Vízhez. Viharosan indult, szó szerint. Megérkeztünk és leszakadt az ég. Oroszék megmondták… ahol ők vannak, ott garantált az eső és a hideg… de mi többen voltunk és kisütött a nap. Tizenhárom indiánkenuval Tiszabecstől Vásárosnaményig. Három szakaszban, ami egyforma és mégis más. Az először evezők izgalma már az első nap után engedett egy kicsit. Elvarázsolt bennünket a Tisza. A minden reggeli áhítat, az egész napos evezés, a közös esti főzések, a hajnalig tartó beszélgetések mind-mind olyan élmény, amit valóban át kell élni, meg kell tapasztalni. Hatvanöten voltunk, a legkisebb hat hónapos, a legidősebb hetven éves. Gitár, furulya, daloskönyv, hűtőtáska, mentőmellény, szalmakalap, sült szalonna, főtt tojás, melegszendvics, gyülekezeti ételünk, lepcsánka, főtt kukorica, dinnye, sör és LOKI meccs. Ezek nélkül nem Tisza-túra a Tisza-túra. Na jó, kenu és evező és víz a Tiszában, talán még ezek És együtt voltunk.
És mi történt velünk?
Tíz hónap hosszú idő. Gyermek született, kereszteltünk, férjhez adtunk, temettünk, betegséggel küzdünk, munkahelyet veszítettünk el és új munkahelyet találtunk. Egy másik pályázatból van egy új kisbuszunk. Létezünk, élünk, gyarapszunk. Tudjuk, érezzük, hogy bár ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, mégis, rábízhatjuk magunkat egymás szeretetére. És együtt vagyunk.

Megjelent a Közösség – Református Magazin 2014/3. számában