2014. december 16.

Jeremiás próféta könyve
Jer 51,1-19
1 Így szól az Úr: Pusztító szelet támasztok én Babilónia ellen, Káldea lakói ellen. 2 Idegeneket küldök Babilónia ellen, akik szétszórják, pusztává teszik országát. Rátámadnak mindenfelől a veszedelem napján. 3 Az íjász feszítse íját, és öltse föl páncélját! Ne kíméljétek ifjait, irtsátok ki egész seregét! 4 Hulljanak a halálrasebzettek a káldeusok országában, és a ledöföttek az utcákon! 5 Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek Ura, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben. 6 Meneküljetek Babilonból, mentse mindenki az életét, ne vesszetek el az ő bűne miatt! Mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki tetteiért. 7 Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, megrészegítette az egész földet. Borából ittak a népek, ezért vesztették eszüket a népek. 8 Hirtelen esett el Babilon, összeomlott, jajgassatok miatta! Szerezzetek balzsamot sebére, hátha meggyógyul! 9 Gyógyítgattuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok hát, menjen mindenki a hazájába! – mert az égig ért ítélete, a fellegekig emelkedett. 10 Kiderítette igazunkat az Úr. Jöjjetek, beszéljük el a Sionon, hogy mit tett Istenünk, az Úr! 11 Hegyezzétek a nyilakat, készítsétek elő a pajzsokat! Fölindította az Úr a méd királyok lelkét, mert azt akarja, hogy feldúlják Babilont. Bizony, az Úr bosszúállása ez, bosszút áll templomáért. 12 Tűzzétek ki a hadi jelvényeket Babilon falaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Helyezzetek el őrszemeket, állítsatok lesbe csapatokat! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit megmondott Babilon lakosairól. 13 Te nagy vizek mellett lakó, kincsekben gazdag nép, eljött a véged, rablásod véget ért! 14 Megesküdött önmagára a Seregek Ura: Ha tele vagy is annyi emberrel, mint a sáska, akkor is fölhangzik majd fölötted a diadalének! 15 Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. 16 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égben, felhőt hoz fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból. 17 Megáll a tudománya minden embernek, szégyent vall bálványával minden ötvös, mert csalódik öntvényében: nincsen abban lélek. 18 Hitvány és nevetséges dolgok azok, semmivé lesznek a megtorlás idején. 19 De nem ilyen Jákób osztályrésze, mert Ő a mindenség formálója, Izráel törzse pedig az ő tulajdona: Seregek Ura a neve!

Lukács evangéliuma
Lk 23,1-12
1 Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz. 2 Ott így kezdték vádolni: “Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.” 3 Pilátus megkérdezte tőle: “Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig ezt felelte: “Te mondod.” 4 Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: “Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.” 5 De azok erősen állították: “Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.” 6 Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. 7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. 9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. 10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. 11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.