2015. február 10.

János evangéliuma

Jn 9,24-34

24 Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: “Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” 25 Erre ő így válaszolt: “Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” 26 Ekkor megkérdezték tőle: “Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” 27 Ő így válaszolt: “Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” 28 Megszidták, és ezt mondták: “Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.” 30 Az ember így válaszolt nekik: “Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. 31 Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32 Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. 33 Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” 34 Erre így feleltek neki: “Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették.

A példabeszédek könyve

Péld 31

1 Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. 2 Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? 3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! 4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a szeszes ital kívánása. 5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nyomorultak ügyében. 6 Adjatok szeszes italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. 7 Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. 8 Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! 9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, ítéld meg a nyomorultnak és szegénynek a jogát! 10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót. 20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. 28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. 31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!