2015. május 25.

Mózes első könyve

1Móz 5,1-22

1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten embert teremtett, Istenhez hasonlóvá alkotta. 2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3 Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. 4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. 6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7 Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 8 Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9 Enós kilencven éves volt, amikor Kénánt nemzette. 10 Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 11 Enós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12 Kénán hetven éves volt, amikor Mahalalélt nemzette. 13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 14 Kénán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. 15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. 16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 17 Mahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. 18 Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. 20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. 21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22 Énók az Istennel járt; Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.

Mózes első könyve

1Móz 6,1-8

1 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépekaz emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek maguknak. 3 Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen őcsak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. 4 Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is -, óriások éltek a földön. Ők azok a

vitézkedők, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak. 5 Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6 megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. 7 Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt az állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy alkottam őket. 8 De Nóé kegyelmet talált az ÚR előtt.

Az apostolok cselekedetei

ApCsel 2,14-36

14 Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: “Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! 15 Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. 16 Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: 17 Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; 18 még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. 19 És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. 20 A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. 21 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. 22 Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, 23 azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. 24 De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. 25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. 26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, 27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. 28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. 29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. 30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; 31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. 32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. 33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, 35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. 36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”