2016. február 5.

Ézsaiás próféta könyve

Ézs 48

1 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán! 2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek Ura a neve. 3 A korábbiakat már régen kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek. 4 Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc, 5 ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már hirdettem, hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt. 6 Hallottad és láthattad mindezt, tanúskodhatsz is róla. Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. 7 Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. 8 Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. 9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. 10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. 11 Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet! 12 Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok! 13 Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak. 14 Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közületek azt, hogy akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilóniában és a káldeusok ivadékai közt?! 15 Én, én mondtam meg, el is hívtam őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján. 16 Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem és lelkét adta nekem. 17 Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. 18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. 19 Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem: Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem. 20 Menjetek ki Babilóniából, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot! 21 Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle. 22 Nincs békességük a bűnösöknek! – mondja az Úr.

Máté evangéliuma

Mt 8,14-27

14 Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. 15 Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki. 16 Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, 17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: “Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.” 18 Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, úgy rendelkezett, hogy keljenek át a túlsó partra. 19 Egy írástudó odament, és így szólt hozzá: “Mester, követlek, akárhová mégy.” 20 Jézus így válaszolt: “A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” 21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: “Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.” 22 De Jézus így szólt hozzá: “Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!” 23 Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24 És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: “Uram, ments meg minket, elveszünk!” 26 De ő így szólt hozzájuk: “Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: “Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”