2016. február 27.

Jeremiás siralmai

JSir 2,1-10

1 Jaj, de sötét felhőt borított az Úr haragja Sion leányára! Az égből a földre dobta Izráel ékességét, nem gondolt lábai zsámolyával haragja napján. 2 Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát. Ledöntötte féktelen haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit. 3 Haragja hevében egészen összetörte Izráel hatalmát, visszavonta segítő jobbját, amikor jött az ellenség. Perzselte Jákóbot, mint lángoló tűz, emésztette körös-körül. 4 Fölvonta íját mint ellenség, előállott mint támadó, és jobbjával megölt mindent, ami a szemnek kívánatos Sion leányának a sátrában; tűzként öntötte ki haragját. 5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség: pusztította Izráelt, elpusztította minden palotáját, lerombolta erődítményeit, megsokasította Júda leányának búját-baját. 6 Földúlta hajlékát, mint egy kertet, lerombolta ünneplése helyét. Feledésbe juttatott az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, bosszús haragjában megutált királyt és papot. 7 Elvetette oltárát az Úr, elhagyta szentélyét. Ellenség kezére juttatta falakkal körülvett palotáit. Hangoskodtak az Úr házában, mint ünnepnapon. 8 Az Úr akarta, hogy lerombolják Sion leánya várfalát: mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba keze a pusztítást. Gyászol az erőd és a várfal, együtt omladoznak. 9 Földbe süllyedtek kapui, elpusztították, összetörték zárait. Királya és vezérei a pogányok közt vannak, ahol nincsen kijelentés, prófétái sem kapnak látomást az Úrtól. 10 Némán ülnek a földön Sion lányának vénei, port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. Földre hajtják fejüket Jeruzsálem szüzei.

Máté evangéliuma

Mt 14,22-36

22 Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23 De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25 A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” 28 Péter ekkor így szólt hozzá: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” 29 Mire ő így szólt: “Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. 30 Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: “Uram, ments meg!” 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: “Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 32 És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: “Valóban Isten Fia vagy!” 34 Átkelve a túlsó partra, Genezáret földjére érkeztek. 35 Amikor felismerték őt a helység lakói, embereket küldtek az egész környékre, és odavittek hozzá minden beteget, 36 és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.