2016. december 16.

A zsoltárok könyve

Zsolt 18

1 A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr. 2 Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem! 3 Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 6 A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 8 Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 10 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 12 A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 13 Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 14 Dörgött az Úr az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 15 Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom. 20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 23 Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. 24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. 30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 32 Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 33 Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 37 Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 38 Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 39 Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 40. Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 41 Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol. 43 Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 44 Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 45 Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 46 mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. 47 Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 48 Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 49 Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 50 Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. 51 Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

János első levele

1Jn 4,7-21

7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19 Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: “Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.