2016. december 22.

A zsoltárok könyve

Zsolt 24

1 Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. 3 Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5 Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. 6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) 7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. 9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 10 Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)

Pál levele Titushoz

Tit 1,5-9

5 Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: 6 ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. 7 A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, 8 hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, 9 aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket.