2017. január 20.

A zsoltárok könyve

Zsolt 52

1 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, 2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. 3 Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad! 4 Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva. 5 A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.) 6 Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved. 7 Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.) 8 Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak. 9 Ez az az ember – mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős. 10 De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. 11 Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.

Pál első levele Timóteushoz

1Tim 1,12-17

12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13 Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17 Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.