2017. március 24.

Márk evangéliuma

Mk 10,17-31

17 Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: “Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 18 Jézus így szólt hozzá: “Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 19 Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” 20 Az pedig ezt mondta neki: “Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” 21 Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: “Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” 22 A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: “Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!” 24 A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” 26 Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: “Akkor ki üdvözülhet?” 27 Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: “Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.” 28 Péter megszólalt, és ezt mondta neki: “Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.” 29 Jézus így szólt: “Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, 30 és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. 31 Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.”

Sámuel első könyve

1Sám 18,1-5

1 Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát. 2 Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. 3 És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. 4 Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is. 5 És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is.