2017. április 12.

Márk evangéliuma

Mk 15,1-19

1 Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: “Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: “Te mondod.” 3 A főpapok hevesen vádolták őt. 4 Pilátus ismét megkérdezte tőle: “Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!” 5 Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. 6 Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. 7 Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. 8 A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. 9 Ő pedig megkérdezte tőlük: “Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” – 10 mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. 11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. 12 Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: “Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” 13 Azok ismét felkiáltottak: “Feszítsd meg!” 14 Pilátus megkérdezte tőlük: “De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: “Feszítsd meg!” 15 Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. 16 A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17 Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, 18 és elkezdték köszönteni: “Üdvözlégy, zsidók királya!” 19 Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.

Sámuel első könyve

1Sám 29

1 A filiszteusok Aféknál vonták össze csapataikat, Izráel pedig Jezréelben, a forrásnál táborozott. 2 Amikor a filiszteusok városfejedelmei ezredeikkel és századaikkal együtt fölvonultak, Dávid a maga embereivel Ákís mögött vonult. 3 De a filiszteusok vezérei ezt kérdezték: Mit keresnek itt ezek a héberek? Ákís így felelt a filiszteusok vezéreinek: Dávid ez, Izráel királyának, Saulnak az udvari embere, aki már jó ideje, évek óta nálam van. Nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy átpártolt hozzánk, mindmáig. 4 A filiszteusok vezérei azonban felháborodva ezt mondták neki: Küldd el ezt az embert, térjen vissza a maga helyére, amelyet kijelöltél neki! Ne jöjjön velünk a csatába, nehogy az ellenfelünk legyen, amikor harcra kerül a sor! Mert mivel nyerhetné vissza jobban ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével? 5 Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! 6 Ákís ezért magához hívatta Dávidot, és ezt mondta neki: Az élő ÚRra mondom, hogy én becsületes embernek tartalak, és jónak látom, hogy velem együtt járj-kelj a táborban, mert semmi rosszat sem találtam benned attól a naptól fogva, hogy eljöttél hozzám, mindmáig. De a városfejedelmek nem bíznak benned. 7 Most azért térj vissza békével, és ne tégy semmit, amit rosszallanának a filiszteusok városfejedelmei! 8 Dávid ezt felelte Ákísnak: Mit követtem el, és mi kivetnivalót találtál szolgádban azóta, hogy nálad vagyok, mindmáig? Miért nem mehetek el harcolni az én uram, királyom ellenségei ellen? 9 Ákís ezt felelte Dávidnak: Tudom, hogy te megbízható vagy, akár az Isten angyala, de a filiszteusok vezérei megmondták, hogy nem vonulhatsz velünk a harcba. 10 Most azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled jöttek! Keljetek föl korán reggel, mihelyt kivilágosodik, és menjetek el! 11 Dávid tehát korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig fölvonultak Jezréelbe.