2019.05.31. Péntek

5Móz 15

Az elengedés esztendeje

151Minden hetedik év végén engedd el az adósságokat! 2Az adósságelengedés módja pedig ez: minden hitelező engedje el azt a kölcsönt, amelyet a felebarátjának adott: ne hajtsa be azt felebarátjától, a testvérétől, mert adósságelengedést hirdettek az ÚRért. 3Az idegentől követelheted, de amivel testvéred tartozik neked, azt engedd el! 4Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld majd téged az ÚR azon a földön, amelyet Istened, az ÚR örökségül ad neked, hogy birtokba vedd, 5de csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma megparancsolok neked. 6Bizony, megáld téged Istened, az ÚR, ahogyan megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad.
7Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet neked ad majd Istened, az ÚR, ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben, 8hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, és amiben szükséget szenved. 9Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve, és ne nézz emiatt rossz szemmel szegény testvéredre! Mert ha nem adsz neki, az ÚRhoz kiált majd miattad, és vétek fog terhelni téged. 10Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden vállalkozásodat. 11Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez.

A héber rabszolgák szabadon bocsátása

12Ha eladja magát neked valamelyik testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd őt szabadon! 13Amikor szabadon bocsátod, ne üres kézzel bocsásd el, 14hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdről és a borsajtódból; adj neki abból, amivel megáldott téged Istened, az ÚR! 15Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, az ÚR. Ezért parancsolom ezt ma neked.
16De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad –, 17akkor fogj egy árt, és szúrd a fülén keresztül az ajtófélfába, azután legyen örökös rabszolgád. Ugyanígy járj el a rabszolganő esetében is! 18De ne essék nehezedre, ha szabadon kell bocsátanod, mert hat év alatt kétszer annyit dolgozott neked, mint amennyit egy napszámos pénzért dolgozott volna. Így megáld téged Istened, az ÚR mindenben, amit cselekszel.

Az állatok elsőszülöttjét fel kell áldozni

19Szenteld oda Istenednek, az ÚRnak marháid és juhaid minden hím elsőszülöttjét. Ne fogd munkára marhádnak első borját, és ne nyírd meg juhod első bárányát! 20Az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt házad népével együtt évről évre azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. 21Ha pedig valamilyen fogyatékossága van: ha sánta, vak vagy bármiféle súlyos fogyatékossága van, akkor ne áldozd fel Istenednek, az ÚRnak. 22A lakóhelyeden megeheted, akár tiszta vagy, akár tisztátalan, ugyanúgy, mint a gazellát vagy a szarvast. 23Csak a vérét nem eheted meg, öntsd azt a földre, mint a vizet!

Mk 4, 26-29

A magvető (Mt 13,1-11.13-15.18-23; Lk 8,4-15)

41Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. 2Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: 3Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, 4és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. 5Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; 6amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. 7Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. 8A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. 9Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. 11Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, 12hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? 14A magvető az igét veti. 15Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. 16A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt, 17de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak. 18Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét, 19de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. 20A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.

A lámpás és a mérték (Mt 5,15; 10,26; 7,2; 25,29; Lk 8,16-18; 11,33; 6,38; 19,26; 12,2)

21Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? 22Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. 23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
24Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. 25Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

A magától növekedő vetés

26Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, 27azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. 28Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. 29Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.