2020. 10. 21.

Sámuel második könyve 16. fejezet, 15-23
Absolon bevonul Jeruzsálembe
15Absolon és az egész izráeli hadinép megérkezett Jeruzsálembe. Vele volt Ahítófel is. 16Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja bement Absolonhoz, ezt mondta Húsaj Absolonnak: Éljen a király! Éljen a király! 17De Absolon ezt kérdezte Húsajtól: Hát csak ennyire vagy hűséges a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal? 18Húsaj ezt felelte Absolonnak: Azért nem, mert én azé leszek, és annál maradok, akit az ÚR és ez a hadinép meg az összes izráeli választott. 19Másodszor pedig: kinek szolgáljak én, ha nem az ő fiának? Ahogyan apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is. 20Absolon ezt mondta Ahítófelnek: Adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk! 21Ahítófel ezt mondta Absolonnak: Menj be apád másodfeleségeihez, akiket itthagyott a palota őrzésére. Ha meghallja egész Izráel, hogy meggyűlöltetted magad apáddal, annál inkább fölbátorodnak mindazok, akik veled tartanak. 22Így hát sátrat vontak fel Absolonnak a háztetőn, Absolon pedig bement apja másodfeleségeihez egész Izráel szeme láttára. 23Abban az időben olyannak tartották Ahítófel tanácsát, amit adott, mintha Isten szavát kérdezték volna meg. Ilyennek tartotta Ahítófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is.

Pál második levele a korinthusiakhoz 3. fejezet, 4-18
Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége
4Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 7Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
12Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, 13és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.