Az idén ötödik alkalommal vágunk neki a Tisza felső szakaszának, hogy indián kenukban evezve csodáljuk Isten teremtett világának szépségét, élvezzük egymás társaságát, s épüljünk egymás hite által. Elsősorban családok részvételével zajlik a mindenki által nagyon várt esemény. 2012-ben volt nap, hogy 62-en szálltunk hajóba. Komoly közösségformáló esemény.
Minden tavasszal egy nagytakarítás előzi meg a gyülekezet templomba történő visszaköltözését. A 200 éves, fűtetlen, nyirkos épületnek szüksége van a felfrissülésre. 2007-ben ez a szokásos alkalom abban különbözött az összes többitől, hogy végleg megváltunk a templombelsőt elcsúfító és teljes mértékben haszontalan és gazdaságtalan, régi olajtüzelésű kályhától is.
2013-ban a húsvétot megelőző csütörtöki napon (nagycsütörtökön) rendhagyó eseményen vehettünk részt. Kovásztalan kenyeret, keserű füveket, sült bárányt és mézes diót és almát ettünk az ünnepi négy pohár bor elfogyasztása mellett. Meg akartuk érteni, mi történt az utolsó vacsora alkalmával. S azt is látni szerettük volna, hogy az évszázados hagyomány milyen hatással volt/van a mi úrvacsoránkra. Nagyszerű élmény volt!
Testvérgyülekezetünk a székelyföldi Nagygalambfalva, Kányádi Sándor szülőfaluja. Sándor bácsi volt már a két gyülekezet közös programján meghívott vendég. A nagy távolság ellenére élő kapcsolat van a két közösség, s annak tagjai között. Lehetőség szerint évente legalább egy közös programot szervezünk.
Valójában mindenszentek napján, november 1-én tartjuk régi szokás szerint minden évben azt az istentiszteletet, ahol halottainkra emlékezünk, s a feltámadásba vetett hitünket reménységgel kifejezésre juttatjuk.