Zsóka búcsúztatása
Angyal.
Gyászoló Gyülekezet! Kedves Mindnyájan!
Az angyal görög eredetű szó. Jelentése hírvivő: az isteni üzenet közvetítője.
Hétköznapjainkban egyre ritkábban használjuk ezt a kifejezést. Ha valaki megmosolyogtat, derűt, vidámságot, örömöt szerez nekünk, inkább hívjuk aranyosnak, kedvesnek, édesnek, de csak a legritkább esetben nevezzük őt angyalnak.
Angyalok pedig vannak. Hornyák Erzsébet, Zsóka, az volt.
Mi, akik abban a kegyelemben részesültünk, hogy ismertük őt, örömmel adunk hálát, hogy a rábízott üzenettel bennünket is keresett és megtalált.
„La vita e bella.” Az élet szép. Élni jó! Ez volt a rábízott üzenet. Bárhol volt, bármit csinált, bármilyen helyzetbe került, ezt élte meg és sugározta teljes lényével. Ezt a hírt hozta nekünk.
Élni jó! Jó az élet minden nehézsége ellenére. Jó a mindannyiunk életében elkerülhetetlen lelki válságok,
csalódások, kudarcok ellenére, és jó az anyagi, egzisztenciális kockázatvállalás, a rengeteg bizonytalanság, sőt a sosem várt, és főleg nem érdemelt szenvedéssel teli betegség ellenére, illetve ezek idején is. Élni jó, mert örülni mindennek lehet. Lehet örülni minden ránk köszöntő új napnak, és lehet örülni az egymást követő napok keretein belül a legapróbb, hétköznapi dolgoknak: egy csésze kávénak, egy finom ételnek, egy pohár jó bornak. És persze lehet örülni az élet egyáltalán nem evidens, de sokunk által mégsem eléggé megbecsült ajándékainak: egy erős családi köteléknek, egy szerető társnak, hűséges barátnak, működő, megélhetést biztosító munkának, vagy éppen vállalkozásnak.
Zsóka tudott örülni. Boldog ember volt. Másokat őszintén szerető épp ezért szerethető ember. És sugározva a benne
lévő megelégedettséget, bennünket is arra tanított, hogy mindennek, tényleg mindennek lehet örülni.
Méltósággal, reménységgel, derűvel
és hihetetlen erővel viselt hosszú szenvedésével és halálával is azt üzeni nekünk: élni jó! Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal, amíg lehet.
E koporsó mellett megállva a halál lefegyverző, bennünket most is legyőző hatalmával szembesülve, nem igazán tudunk hitelesen szólni az örökkévalóságról. Reménységünk szerint az Isten által nekünk embereknek adott örök élet valódi lehetősége elvész a szemeink elől e ravatal mellett.
Nem tudom milyen a folytatás, de hiszem, hogy van. És ugyanakkor tudom, hogy az általunk most olcsó reménynek hitt, elképzelni sem tudott új világba Zsókának helye van. Erről a helyről ma még csak azt tudjuk, hogy ő ott lesz. Egy jó étellel, talán egy pohár finom borral vár majd bennünket a mindig újonnan érkezőket. Beljebb tessékel és megkérdezi: tudtál örülni az életednek? Éljünk úgy, hogy igennel válaszolhassunk neki, és az őt is közénk küldő, őt nekünk adó élő Istennek: Igen tudtam! Köszönöm!
Tudtunk veled örülni és ezt köszönjük meg neked most
amikor búcsút veszünk tőled!