Levél galambfalvai testvéreinknek 2014. februárban
Drága Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Galambfalviak! Drága Barátom! Itthonról írok nektek haza. Szeretettel gondolok rátok, amikor e levelet írom, s küldöm benne nektek a szívem. Olyan jó tudni, hogy vagytok, s, hogy e létezés nem csak önmagatokért van, ti drága székelyek, református magyar székelyek, hanem értünk, miattunk is. Értünk is vagytok, nekünk is vagytok, azok, akikké az Isten és ez a nehéz magyar idő, a mi történelmünk formált benneteket. Barátok vagytok, sorstársak és 642-436 testvérek. Testvérek a Jézus Krisztus által. Mert én hiszem, hogy Ő, illetve a belé vetett hit az, ami szétválaszthatatlanul összeköt bennünket. És Ő ma Galambfalván is és Mikepércsen is keres bennünket az Ő szavával, hogy a hitben megerősítsen, hogy a hitben adja nekünk a legszükségesebbet, amitől jó embernek, magyarnak és székelynek is lenni. Itthon a napi újszövetségi ige a Máté 13, 53-58: „53Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan. 54Elment hazájába, és tanította őket a zsinagógában, és álmélkodva ezt mondták: 642-444 „Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? 55Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? 56Nem közöttünk élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” 57És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.” 58Nem
is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” Azt látjuk az igében, hogy Jézus nem kell az övéinek! Az ács fia ne prófétáljon otthon, ismerősök között! „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak a saját hazájában és a maga házában.” Milyen szomorú Jézusnak ez a
megállapítása! És milyen szomorú, hogy szavai igazságát ma
élő szolgái is valóságként éljük meg! Évszázados tapasztalat, hogy egy pap mindig idegen marad a falu közösségén belül. „Nem közülünk való! Gyanús, rossz hírű!” S, majd jó esetben megszeretik, de az ige hűséges szolgája mindig ki van téve a félreértésnek, hazugságnak, rágalomnak. És így van ez akkor is, ha falubeli a pap, a próféta. „Ismerjük, mint a rossz pénzt! Mit akar ez tőlünk? Hogy jön ahhoz, hogy megmondjon nekünk bármit is?” Ismerős a helyzet Drága Testvérek? Lehet, lehetne írni nekünk, lelkészeknek a saját helyzetünk mélységesen elszomorító voltáról, nekünk mégis az a feladatunk, hogy a hitünkről, s a benne kapott kegyelmi ajándékokról beszéljünk. Bármilyen kiábrándító is első hallásra, de a Krisztus követőjének, a benne hívő embernek a „mennyei atya” akaratát kell keresni és beteljesíteni, s nem az emberek tetszését kell elnyerni. És bizony okkal gondolhatjuk úgy először, hogy ez nem jó, hiszen nekünk az a célunk, hogy egymással jól legyünk. A barátság, a magyarság, a bármilyen emberi viszonyuláson alapuló kapcsolat azonban sérülékeny, mindaddig, amíg nem a Krisztusba vetett hit szilárd alapjára épül. Mert csak a Krisztus-hit adja meg nekünk a
másik ember „Isten-látását”. Az emberré lett Isten, Jézus Krisztus mindenkinek adott, mindenkiért odahajolt, mindenkin segített, s mégis köztörvényes bűnözőként végezték ki, miközben volt hazaáruló és istenkáromló a barátok, a falubeliek, a hittársak szemében. S mégsem harcolt senkivel. Engedelmes volt mindhalálig az elküldő Istenhez. Ezért nem szabad nekünk sem feladni! Lehet szomorúnak lenni, megfáradtnak és kiábrándultnak, de nem adhatjuk fel a Krisztus szolgálatát semmilyen emberi kétség, támadás megszégyenítés ellenére sem. „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Szentlélek temploma?”- kérdezi Pál apostol. Így, és ezért, mert az Isten az Ő Lelkét nekünk is adja, bennünk is szállást keres, ezért lehet, és ezért kell minden bántást elszenvedni, minden rágalmat lenyelni, minden kétség ellenére tovább megmaradni a mi Urunk követésében. Ebben maradjunk meg, tudva, ismerve, hogy Jézus az itt idézett, kiábrándult szavak előtt a magvető példázatában elmondja, hogy van, aki nem fogadja be az Isten igéjét, van, aki csak fellángolás-szerűen, van, aki hagyományt követve, érdekből lesz látszat-hívő, és vannak, akiknek az élete az ige magvetésének köszönhetően 30, 60 és 100 szoros termést hoz. Aki nem fogadja be, az ellenségévé lesz, a jó termést hozó igehallgató, hívő embernek. Aki látszatra, érdekből fogadja be, az örök kritikus marad, és irigy. Értetlenül nézi a hitben élő életét. Akik pedig hitben járnak, másokért élnek. Így vagytok ti nekünk, s hiszem, mi is nektek, értetek, nemcsak barátok, hanem testvérek. Hitben, a Jézus Krisztusba vetett közös hitben osztozó testvéreink, akik tudjuk, minden látszat ellenére nekünk szerető mennyei Atyánk van. Az Ő áldása legyen és maradjon mindnyájatokkal! Mikepércs, 2014. február 8. Czapp József