2014. április 2.

Jób könyve

Jób 6

¹ Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ² Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet, szenvedésemmel együtt tennék mérlegre! ³ Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák szavaim. ⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. ⁵ Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmány mellett? ⁶ Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? ⁷ Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. ⁸ Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! ⁹ Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! ¹⁰ Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. ¹¹ Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik is életem? ¹² Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. ¹³ Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? ¹⁴ Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. ¹⁵ Atyámfiai hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik, ¹⁶ amikor zavarosak a jégtől, ha olvadó hó rejtőzik bennük. ¹⁷ De idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. ¹⁸ Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. ¹⁹ Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek. ²⁰ De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek. ²¹ Így lettetek nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek. ²² Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból vesztegessetek meg valakit érdekemben, ²³ hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? ²⁴ Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! ²⁵ Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? ²⁶ Szavakért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! ²⁷ Ti még az árvára is sorsot vettek, barátaitokra is alkudoztok! ²⁸ Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! ²⁹ Hagyjátok abba, ne legyen álnokság! Hagyjátok abba, még mindig igazam van! ³⁰ Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem a romlást?

Máté evangéliuma

Mt 28,11-20

¹¹ Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹² Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, ¹³ és így szóltak: “Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt amíg mi aludtunk. ¹⁴ És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket a bajból.” ¹⁵ Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig. ¹⁶ A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷ Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. ¹⁸ Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹ Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ²⁰ tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”