2014. április 1.

Jób könyve

Jób 5

¹ Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? ² Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. ³ Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. ⁴ Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. ⁵ Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó. ⁶ Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, ⁷ hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. ⁸ De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, ⁹ aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. ¹⁰ Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. ¹¹ Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. ¹² Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. ¹³ Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. ¹⁴ Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. ¹⁵ Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. ¹⁶ Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. ¹⁷ Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! ¹⁸ Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. ¹⁹ Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. ²⁰ Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. ²¹ Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. ²² Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, ²³ mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled. ²⁴ Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. ²⁵ Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. ²⁶ Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be. ²⁷ Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!

Máté evangéliuma

Mt 28,1-10

¹ Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. ² És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. ³ Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. ⁴ Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. ⁵ Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: “Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. ⁶ Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. ⁷ És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!” ⁸ Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹ És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: “Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. ¹⁰ Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: “Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.”