2014. április 3.

Jób könyve

Jób 7

¹ Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosnak! ² Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, ³ úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. ⁴ Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. ⁵ Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra kifakad. ⁶ Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. ⁷ Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. ⁸ A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok. ⁹ Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. ¹⁰ Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé. ¹¹ Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. ¹² Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? ¹³ Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem, ¹⁴ akkor álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem. ¹⁵ Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. ¹⁶ Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet! ¹⁷ Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? ¹⁸ Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. ¹⁹ Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? ²⁰ Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? ²¹ Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek.

A jelenések könyve

Jel 1,1-8

¹ Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. ² Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. ³ Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. ⁴ János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; ⁵ és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, ⁶ aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. ⁷ Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. ⁸ Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.