2014. április 4.

Jób könyve

Jób 8

¹ Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: ² Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? ³ Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? ⁴ Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. ⁵ Ha te az Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, ⁶ ha tiszta és becsületes vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazságodért. ⁷ Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. ⁸ Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! ⁹ Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. ¹⁰ Majd ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak! ¹¹ Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül? ¹² Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb. ¹³ Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. ¹⁴ Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. ¹⁵ Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni. ¹⁶ Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, ¹⁷ gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, ¹⁸ de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak! ¹⁹ Csak ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből. ²⁰ Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket. ²¹ Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. ²² Gyűlölőidet szégyen borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek.

A jelenések könyve

Jel 1,9-20

⁹ Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért. ¹⁰ Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, ¹¹ amely ezt mondta: “Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába”. ¹² Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, ¹³ és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; ¹⁴ feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; ¹⁵ lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; ¹⁶ jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. ¹⁷ Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: “Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, ¹⁸ és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. ¹⁹ Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; ²⁰ a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.””