2014. május 31.

Pál levele a rómaiakhoz

Róm 3,1-20

¹ Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? ² Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. ³ Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? ⁴ Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: “Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled.” ⁵ Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? ⁶ Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? ⁷ Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös? ⁸ Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet! ⁹ Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, ¹⁰ amint meg van írva: “Nincsen igaz ember egy sem, ¹¹ nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. ¹² Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. ¹³ Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; ¹⁴ szájuk átokkal és keserűséggel van tele. ¹⁵ Lábuk gyors a vérontásra, ¹⁶ romlás és nyomorúság jár a nyomukban, ¹⁷ és a békesség útját nem ismerik: ¹⁸ Isten félelmével nem törődnek.” ¹⁹ Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg. ²⁰ Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.

Mózes harmadik könyve

3Móz 6

¹ Azután így beszélt Mózeshez az Úr: ² Parancsold meg Áronnak és fiainak: ez az égőáldozat törvénye: Az égőáldozat maradjon az oltár tűzhelyén egész éjszaka reggelig, és az oltár tüzét tartsák égve. ³ A pap öltse föl gyolcsruháját, és gyolcsnadrágot öltsön magára. Így szedje ki a hamut, amivé a tűz az égőáldozatot az oltáron égette, és tegye azt az oltár mellé. ⁴ Azután vesse le a ruháját, és öltözzék másik ruhába, úgy vigye ki a hamut a táboron kívül egy tiszta helyre. ⁵ Az oltáron levő tüzet azonban tartsák égve, ne aludjék ki. Égessen rajta fát a pap minden reggel, rakja fel rá sorjában az égőáldozatot, és füstölögtesse el rajta a békeáldozat kövérjét. ⁶ A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron, ne aludjék ki. ⁷ Ez az ételáldozat törvénye: Áron fiai mutassák be azt az Úr színe előtt az oltárnál. ⁸ Vegyenek le egy marokkal az ételáldozat finomlisztjéből és olajából, az ételáldozaton levő összes tömjénnel együtt, és füstölögtessék el az oltáron mint az áldozat emlékeztető részét, kedves illatul az Úrnak. ⁹ Ami megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen: a kijelentés sátrának az udvarában egyék meg. ¹⁰ Ne süssék kovásszal. Az ő részük ez, nekik adtam tűzáldozataimból. Igen szent ez is éppúgy, mint a vétekáldozat és a jóvátételi áldozat. ¹¹ Áron fiai közül a férfiak mind ehetik azt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre az Úr tűzáldozatairól. Csak az érintheti azokat, aki föl van szentelve. ¹² Azután így beszélt Mózeshez az Úr: ¹³ Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet akkor kell bemutatniuk az Úrnak, amikor fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére. ¹⁴ Olajjal meggyúrva sütőlapon készüljön, úgy vidd be azt. Az ételáldozati süteményeket darabokra tördelve mutasd be kedves illatul az Úrnak. ¹⁵ Az a pap is így készítse el, akit majd őutána kennek föl a fiai közül. Az Úr örök rendelkezése ez: teljesen füstölögtessék el. ¹⁶ A papnak minden ételáldozata teljes áldozat legyen: nem szabad megenni. ¹⁷ Azután így beszélt Mózeshez az Úr: ¹⁸ Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy ez a vétekáldozat törvénye: azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni, vágják le a vétekáldozatot is az Úr színe előtt. Igen szent ez is. ¹⁹ Az a pap egye meg, aki a vétekáldozatot bemutatja. Szent helyen kell megenni, a kijelentés sátrának az udvarában. ²⁰ Csak az érintheti a húsát, aki föl van szentelve. Ha pedig a vére ráfröccsen a ruhára, akkor szent helyen kell kimosni, amire a vér fröccsent. ²¹ Törjék össze a cserépedényt, amelyben főzték, ha pedig rézedényben főzték, súrolják ki, és öblítsék ki vízzel. ²² A papok közül mindenki ehet belőle. Igen szent ez is. ²³ De az olyan vétekáldozatot nem szabad megenni, amelynek a véréből bevisznek a kijelentés sátrába, hogy a szentélyben engesztelést végezzenek. Tűzben kell azt elégetni.