2014. július 1.

Pál második levele a korinthusiakhoz

2Kor 1,12-22

¹² Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. ¹³ Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, ¹⁴ ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. ¹⁵ Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. ¹⁶ Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. ¹⁷ Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az “igen” egyszersmind “nem” is? ¹⁸ Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt “igen” és “nem”. ¹⁹ Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett “igen”-né is meg “nem”-mé is, hanem az “igen” valósult meg őbenne. ²⁰ Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. ²¹ Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. ²² Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

A zsoltárok könyve

Zsolt 79

¹ Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. ² Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, híveid testét a föld vadjainak. ³ Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem temette el őket senki. ⁴ Csúffá lettünk szomszédaink előtt, környezetünk gúnyol és kinevet. ⁵ URam, meddig tart még haragod? Meddig lobog tűzként indulatod? ⁶ Töltsd ki lángoló haragodat a pogányokon, akik nem ismernek téged, az országokon, ahol nevedet nem hívják segítségül! ⁷ Mert megemésztették Jákóbot, és lakóhelyét elpusztították. ⁸ Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk! ⁹ Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te neved dicsőségéért! Ments meg minket, és nevedért bocsásd meg vétkeinket! ¹⁰ Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvalóvá előttünk, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért! ¹¹ Jusson eléd a foglyok sóhajtása, tartsd meg a halálraítélteket, mert hatalmas a te karod! ¹² Hétszeresen fizesd vissza szomszédainknak a gyalázatot, mellyel téged illettek, Uram! ¹³ Mi pedig, a te néped, legelődnek nyája, örökké magasztalunk téged. Nemzedékről nemzedékre mondunk dicséretet neked.