2014. november 1.

Jeremiás próféta könyve
Jer 22,1-12
1 Ezt mondta az Úr: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! 2 Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Úr igéjét, szolgáiddal és népeiddel együtt, akik bejárnak e kapukon! 3 Ezt mondja az Úr: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! 4 Ha eszerint jártok el, akkor bemehetnek e háznak a kapuin a Dávid trónján ülő, harci kocsin és lovon járó királyok, szolgáikkal és népükkel együtt. 5 De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az Úr -, hogy rommá lesz ez a ház! 6 Mert ezt mondja az Úr Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. 7 Pusztítókat küldök ellened, fegyveres embereket. Kivágják és tűzre vetik válogatott cédrusaidat. 8 Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: miért bánt el így az Úr ezzel a nagy várossal? 9 Akkor majd ezt felelik: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az Úrnak szövetségét, más istenek előtt borultak le, és azokat szolgálták. 10 Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok. Inkább azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér többé vissza, és nem látja szülőföldjét. 11 Mert ezt mondja az Úr Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér többé vissza. 12 Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot!

Lukács evangéliuma
Lk 11,1-13
1 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: “Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.” 2 Ő pedig ezt mondta nekik: “Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. 4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.” 5 Azután így szólt hozzájuk: “Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek; 7 – és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked! 8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.” 9 “Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. 10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. 11 Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 12 vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?”